Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével
VARGA IMRE 126 nyekre tanított meg, hanem nagyon sokat tanultunk az önképzőkörökben is, ahol olyan vezetők voltak, mint Borka Géza,129 aki író lévén tényleg jó magyar ember volt, de ilyen volt a Hajdú Lukács130 pl. vagy a Kocsis Károly is, akik, azt mondhatnám, tőrőlmetszett magyar emberek voltak, s ezt nem is rejtették véka alá. Vagy volt ott egy leszerelt repülőtiszt is, aki fizika-matematika szakos tanár volt, akinek az idegei sajnos nagyon rosszak voltak, de volt egy külön vetítőgép a komáromi gimnáziumban, s ő mindig felvitt minket vetíteni pl. a mágneses erővonalakról. De soha nem mulasztotta el, hogy a mágneses erővonalai közé ne tegyen bele egy magyar történelmi képet, Rákóczinak, Zrínyinek vagy másnak a képét. De az önképzőkörben ilyen dolgozatokat is kellett írni, amelyek tartalma bizony nemegyszer súrolta az új államrendsértés határait. Előfordult az, hogy elrendelték, hogy október 28-án a Csehszlovák Köztársaság megalakulására ünnepélyen kell megemlékezni. A tanári karban, utólag tudtam meg, hogy mindig nagy vita volt arról, ki mondja a beszédet, mert senki nem akarta vállalni. Mindig valami civilre tolták a beszédet. Akkorra meg kellett tanulni a „Hol vagy hazám” cseh himnuszt és gyakorolni kellett. Eljött az ünnepély és a Sztranyovszki nevű fiatal orgonistánk intonálta a himnuszt, de senki nem énekelte, dermedt csend lett. Erre az igazgatónk, aki egy erdélyi székely ember volt, felállt, s csak annyit mondott, hogy tudjátok, mit csináltok? Bezárják a gimnáziumot, s mehettek kapálni, hát ne hülyéskedjetek, énekeljetek! Erre a határozott felszólításra aztán énekeltük a himnuszt, de úgy, hogy ennek volt egy magyarosított szövege is, közben a fele azt énekelte. A következő években már az volt, hogy odaküldtek ezekre az ünnepségekre civil detektíveket, akik mumusként jelen voltak, s végighallgatták a dolgokat. Dermedt csendben folyt le mindig az ünnepség. Még egy tulajdonságát szeretném elmondani a gimnáziumnak, hogy ott az volt a divat, hogy a hetedikesek voltak a gimnázium hallgatói között az urak. Először urazni is kellett, az alsós csak úgy szólíthatta meg a hetedikest, nyolcadikost, hogy Csongrádi úr, ha valamit akart, mert másképp pofozás volt. Bejött a Csongrádi egy március 15-i előtti napon és azt mondta, srácok, tudjátok, holnapután milyen ünnep lesz, hát kórusban mondtuk, hogy március 15. Na, azért mondom, mert mindenki sötétben jön, és akinek van kokárdája, az kitűzi, azzal kell jönni a gimnáziumba. Könyvet nem kell hozni, mert holnap ünnep van, felelés nem lesz, és majd eltöltjük az időt. Hát én is kitűztem a kokárdát a sötét ruhára, igen ám, de a gimnázium előtt ott álltak a civil detektívek, és akit megláttak, hogy pirosfehér-zöld kokárda van a hajtókáján, azt letépték és próbálták kényszeríteni, hogy lépjen rá. Persze én nem léptem rá, húzogattak-ráncigáltak ott a kokárda fölött, még a végén kaptam egy pofont és belöktek a gimnáziumba. Ezek a dolgok utólag is hatottak még az emberre, s ezek az emlékek máig elevenen élnek bennem. Azért mondom el, mert nagy szerepük volt a nemzeti öntudat nevelésében is. Ez a légkör erősítette és fokozta bennünk ezt a tudatot. Na, ennyit a komáromi gimnáziumról, ahol a légkör volt olyan, amely erősített bennünket, csupa csallóközi vagy vidéki, 129 Borka Géza (1894-1977): Költő, író, pedagógus, szerkesztő. 1923-1944 között a bencés gimnázium tanára volt Komáromban. A Jókai Közművelődésügyi és Múzeum Egyesület titkára volt. Tankönyveket állított össze, a Szivárvány és a Tábortűz című lapokat szerkesztette. 130 Hajdú Lukács (?): Pedagógus. A komáromi bencés gimnázium tanára. A Jókai Közművelődésügyi és Múzeum Egyesület tagja.
