Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével
tunk különbséget tenni, nekünk idegen volt az egyik is, másik is. Azt bemagoltuk szóról szóra anélkül, hogy értettük volna. Emlékszem még ilyen memoriterekre Hviezdoslavtól, amit meg kellett tanulni, de azt mind úgy tanultuk meg, hogy nem is tudtuk, hogy mit mondunk, kiről beszélünk. Ezt igazolja az is, hogy érettségin a Lacza Gyuri nevű osztálytársam azt a latin kifejezést, hogy pes, pedes, ezt kutyának fordította, úgyhogy az érettségi biztos szólt rá, hogy ez nem szlovákul van, hanem latin szöveg ez. Annyira nem tudtunk, hogy nem tudtuk megkülönböztetni, hogy az egyik az latin, a másik szlovák szó. A gimnáziumban nagyon aktív voltam. Minden csodát csináltam, a Mária Kongregációtól128 kezdve a cserkészénekkaron át a zenekarig. Minden délután volt valami elfoglaltságom, sokszor eszembe jut, hogy az unokáim szülei panaszkodnak, hogy túl vannak a gyerekek terhelve, hát én csodálkozom, mert ahhoz képest, ahogy mi voltunk leterhelve, ahhoz képest angyali dolguk van a mostani gyerekeknek. Azonkívül atlétikáztam, zenekarban, énekkarban, cserkészetben vettem részt, s mindenben, ami a gimnáziumban elérhető volt. Még volt egy másodfoglalkozáson is, egy ugyancsak csallóközi alsónyárasdi tanítónak a fiával laktam együtt egy vén kisasszonynál, akinek nagyon hálás vagyok, mert nagyon sok mindenre megtanított. Ezzel a Harka Pistával jártunk ki, Komárom mellett volt egy katonai gyakorlótér, volt ott egy puskaporos torony, mivel a háború alatt tölténygyár volt Komáromban, s ott tárolták a lőszert. A párizsi békekötés előtti időben itt harcok voltak, mert volt egy önkéntes csapat itt, amelyik nem engedte bejönni Komáromba a cseh katonaságot. Lövöldözés és harcok voltak tehát, egyebek között a Dunán át, magyar területről belőttek ebbe a puskaporos toronyba, az meggyulladt, fölrobbant, és akkor Komáromban az összes ablak kiment, de szétszóródott rengeteg lőszer is a robbanás következtében. Mi Harka Pistával, nemcsak mi, hanem a többiek is, a kölykök, kijártunk oda és szedtük a robbanóanyagot és robbantgattunk. Ilyen dolgokat műveltünk, hogy volt ott egy óriási asztal nagy kövekből, közé fúrva egy nagy lyuk, s ez nekünk nagyon jó médium volt, mert azt a lyukat megtömtük ágyúgolyóba használt puskaporral, kővel jól bedugaszoltuk, egy csövet kint hagytunk, azt meggyújtottuk és vártuk, hogy mi lesz. Óriási robbanás volt, persze akkor már körül voltunk véve idegen cseh legionistákkal, akik a robbanásra elkezdték kutatni, hogy ki tette. A harcok során rengeteg lövészárkot ástak, persze beugráltunk oda, és megsunytunk, úgyhogy soha nem találtak meg. De voltak életveszélyes akciónk is. A Duna-parton jártunk, és a Pista felvett egy kézigránátot. Te, mondom, dobd el, ez egy kézigránát, ne hülyéskedj. Ő meg, hogy mit kell ezzel csinálni, hova dobjam? Mondom, csak dobd el, ne törődj vele, erre megfogta és azon van egy zsinór, akkori kézigránátok olyanok voltak, meg kellett húzni, az begyújtotta, aztán volt a tetején egy ilyen forgatható szám, amin be lehetett állítani, hogy hány másodperc után robbanjon. Hát ő meg se nézte, csak kihúzta a zsinórt. Ráordítottam, hogy dobd el és lehasaltam ijedtemben, ő meg eldobta és közte és a víz között lévő területen robbant föl a gránát. Egy másodpercnek egy tizedrésze volt, amíg elhajította magától. Egyébként a komáromi gimnázium nemcsak ilyen diákcsí-128 Mária Kongregáció: Hitbuzgalmi egyesület, fiatalok hitbeli meggyőződését kívánta erősíteni. 16. századi jezsuita szervezetek kezdték terjeszteni Magyarországon, de főként a 19. század második felében terjedt el a parasztfiatalság körében. Egy-két hetente tartott vallásos megbeszéléseket, lelkigyakorlatokat szervezett fiatalok számára. 125 VARGA IMRE
