Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
Hogy nem találkoztam megértő szlovákkal, az lehet, hogy az én hibám is... Tudniillik én a szlovákokkal azért vagyok ilyen felemás viszonyban, mert életem egyik legkínosabb tapasztalata az, hogy a 2. világháború után épp azok lettek a végrehajtói a magyarság üldözésének, akikről mi fiatalon oly sokat vártunk, majdnem azt mondanám, hogy akik a pályatársaink és eszmetársaink voltak. Például Novomeský vagy Clementis, vagy Okáli. Szóval ezekről mi fiatal korunkban úgy hittük, hogy, ténylegesen eszmetársaink és szövetségeseink. Az egyetlen, akiben nem csalódtam, az Emil Boleslav Lu káé126 volt. Tudniillik lehet, hogy azért mert ő evangélikus pap volt, tehát volt benne bizonyos erkölcsi szemlélet, erkölcsi érzék, ami emezekben talán hiányzott. Amikor másodszorra, tehát a 70-es években Párizsban dolgoztam a Magyar Intézet igazgatójaként, meghívást kaptam a csehszlovák követségtől egy fogadásra, melyet egy küldöttség megérkezésének tiszteletére rendeztek. Föltüntették, hogy a küldöttség egyik tagja Emil Boleslav Lukács volt. Én is elmentem erre a fogadásra, és annak rendje és módja szerint beálltam a sorba a követ üdvözlésére, amikor is az ott fölsorakozott hivatalos személyek közül harsogva elkiáltja magát valaki, hogy „Lacikám, te itt vagy?” - és rohan felém a hivatalos személyek körében. Hát ez a harsogó személy Emil Boleslav Lukács volt. Vagyis megint csak azt mondom, hogy a népek nem, nem gyűlölködnek. Laci bácsi, nemzedéktársai közül, akikről oly szépen emlékezett meg, szinte mindegyikük életpályáján megfigyelhető egy törés. A szépreményű kezdés után életük, kevés kivételtől eltekintve, zsákutcába futott, s a kezdeti lendület megtört. Összefoglalásképp, hogy látja a sarlós nemzedék sorsát? Csak azt mondhatom, hogy tragikus volt. Tulajdonképpen helyes és pontos volt az a megállapításod, hogy mindenkinek az életében törés következett be. Ezt leginkább és legpontosabban Horváth Ferenc életében látom. Őt azért említem ismételten, mert egyfelől Prágában, amikor ott diákoskodtam, együtt laktunk, másrészt ő is érsekújvári, mint én, tehát gyerekkorunktól kezdve jól ismertük egymást. Több tekintetben nemzedékünk egyik legkiválóbb gondolkodójának tartottam. Mégis 1990-ben úgy halt meg, hogy szinte semmi nem maradt utána, senki nem emlékezett meg róla. Pedig ő alkalmas lett volna arra, hogy egy egész nemzeti közösség szószólója, irányítója legyen. Semmi ilyesmi nem történt. Hadd mondjak el az életéből egy aprócska mozzanatot. Talán előbb említettem, hogy a szovjet irányítású harmadik Internacionálé 1930-as évi határozata értelmében a kommunista pártok nagyon aktívan állást foglaltak a 1. világháborút lezáró rablóbékék ellen, és támogatták a nemzetiségi törekvéseket. Nos, ekkor másokkal együtt Horváth Ferenc is ilyen vagy olyan meggondolásból, tagja lett a pártnak. Ámde őt különösen megviselte a sors. Először is azért, mert amikor csehszlovák katonaként Csehországban szolgált Terezínben, ment utána a csendőrségi jelentés, hogy politikailag megbízhatatlan. így aztán nem kerülhetett be a tartalékos tiszti iskolába. Majd pedig alighogy leszerelt, behívták a magyar hadseregbe, és szerencsétlenségére beosztották őt ama bizonyos második magyar hadseregbe, amellyel közlegényként végigcsinálta 126 Emil Boleslav Lukáč (1900-1979): Költő, műfordító, szerkesztő. A két világháború közti szlovák irodalom fontos alakja. Francia, magyar, orosz és angol nyelvű irodalmat is fordított. Verseiben a neoszimbolizmus és a keresztény humanizmus szellemisége érezhető. 117 DOBOSSY LÁSZLÓ
