Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
DOBOSSY LÁSZLÓ 116 Hogy mit lehet tenni? Egyelőre nem látok mást, mint apró lépésekkel megkísérelni azt, hogy leginkább a műveltség terén adjunk valami többet. Hassunk oda, hogy a kisebbségi magyarság ne adja fel a műveltségét, s képzettsége erősítse őt a megmaradásért folytatott küzdelemben. Másrészt legföljebb abban bízhatunk, és abban reménykedhetünk, hogy előbb vagy utóbb szükségképpen létre kell jönnie valami együttműködésnek, valami testvériesülésnek a mi népeink között, mert különben valamennyien a pusztulás felé sodródunk. Én arról vagyok meggyőződve, hogy ez nem csak magyar ügy, ez nem csak a magyar nemzeti kisebbségnek a sorsa, hanem ez minden itt élő népnek a közös sorsa, és egyben a közös érdeke is, hogy ez, hogy vége legyen ennek a gyűlölködésnek, ennek a mesterségesen szított ellenségeskedésnek, hanem, hogy valamiképpen jöjjön létre az egyetértés, jöjjön létre a kölcsönös megértés. Ezért mondtam előbb, ezért idéztem Pál apostol szavát, hogy „a hitet meg kell tartani”. És a hit itt az, vagy talán nem is, nem is a hit, hanem a másik fő erény, az a remény ugye, hogy előbb-utóbb a szükség fogja kényszeríteni ezeket a népeket a saját érdekükben, hogy ilyen egymásra találás, ilyen testvériesülés megvalósuljon. Korábbi beszélgetésünk idején sokszor hivatkozott Emanuel Rádl professzorra, aki képes volt arra, hogy cseh gondolkodóként is megértse a magyar kisebbség ügyét, problematikáját. Bohemista és szlavistaként rajta kívül találkozott-e olyan cseh vagy szlovák pályatárssal, kollégával, akivel meg tudta értetni ezeket a gondolatokat, és ha igen, kik voltak ezek? Csehekkel igen. Hosszan sorolhatnám a neveket Masaryktól Šaldán, Rádión, Nejedlýn át Čapekig és Peroutkáig,122 illetve több egyetemi társamig. A közelmúlt évtizedekben, de a ma élők között is megszámlálhatatlan sokukkal tapasztaltam nézetazonosságot. Sőt, akár büszke is lehetnék arra, amit a kiváló irodalomtudós, Radko Pytlík123 mondott a feleségemnek: Azért szereti a magyarokat, mert ő és én barátok vagyunk. Ami a szlovákokat illeti, hát... igazi szlovákkal nem. Már úgy értem, hogy szlovák származásúval sajnos nem. Ottani magyarokkal természetesen igen. És én nagyon sokra becsülöm az ott élő magyar értelmiségieket, főleg olyanokat, mint mondjuk Koncsol László124 vagy Duray Miklós125 (hogy csak két eltérő típusú gondolkodót említsek) és persze másokat is. Nagyon sokra becsülöm és tisztelem őket és mindig a legnagyobb elismeréssel fogadom a kezdeményezéseiket, mert ők ténylegesen áldozatot hoznak ezért. 122 Ferdinand Peroutka (1895-1978): Cseh író és publicista. Egyik legfontosabb műve a Budování štátu (Államépítés) c. munka. 123 Radko Pytlík (1928): Cseh irodalomtörténész. 124 Koncsol László (1936): (Cseh)szlovákiai magyar író, pedagógus, kritikus, költő, szerkesztő. A Comenius Egyetemen magyar-szlovák szakot tanult, majd tanított. Több folyóirat, köztük az Irodalmi Szemle szerkesztője volt. Az 1950-es évektől aktívan publikál, főleg irodalomkritikai, helytörténeti műveket. 125 Duray Miklós (1945): Szlovákiai magyar geológus, politikus, író, egyetemi oktató. A hatvanas években a korabeli csehszlovákiai magyar klubmozgalom egyik kezdeményezője volt. A normalizáció éveiben a magyar iskolákat érő támadások miatt társaival együtt létrehozta az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottság nevű mozgalmat. Ellenzéki tevékenységéért több ízben letartóztatták. 1990-ben Együttélés Politikai Mozgalom néven pártot alapított, s hosszú éveken át volt a szlovákiai magyar politika meghatározó alakja.
