Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
véle bármi történne a következőkben. Ezután átvettem tőle ezt az iratot, amelynek a címe az, hogy „Expozé a magyarországi helyzetről" 1956. november 6-i keltezéssel, aláírás: Bibó István államminiszter. És egy másikat is, amely „Nyilatkozat" címmel, „Magyarokhoz” címmel, a magyar néphez intézett felhívás.120 Ezeket én átnéztem, gondoltuk, hogy le is fordítom franciára, de aztán erre már nem került sor. Ő megmosakodott, aztán a feleségem adott neki egy kis ebédet, majd elindultunk ketten együtt. Elmentünk a Garas utcáig, itt elváltunk, ő ment a Bimbó utca felé, mivel a Berkenye utcában laktak. Én pedig elmentem, meg is beszéltem Pistával, hogy talán legjobb lesz, hogyha a Francia Intézet igazgatójának adom át az iratokat, ő ugyanis egy személyben a követség kulturális tanácsosa is. Tehát ezt a két iratot egy borítékba téve elvittem a Szív utca 5. szám alatt lévő házba. Itt lakott a francia kulturális tanácsos, Guy Thurbet-Delof diplomata. Személyesen nem volt módom átadni, mert nem volt otthon, ezért az ajtaja melletti postafiókládába dobtam be a borítékot, pár szavas emlékeztetővel. Miért mondtam el ezt a történetet? Nyilvánvalóan nem azért, hogy valamiféleképpen arról beszéljek, hogy bármilyen kis szerepem volt az eseményekben. Nem. Hanem azért, mert erről, hogy ez így történt, csak két személy tud, illetve három: Bibó Pista, aki azonban 1979-ben elhunyt, jómagam, aki még itt vagyok, valamint a feleségem. Na most, ugyanerről a történetről, amelyet most elmondtam, és amely hiteles történet, vagyis, hogy Bibónak az egyik ilyen alapvető állásfoglalása a ’56-os eseményekről miként került ki Nyugat-Európába, a következő rövid kis idézetet olvasom fel. Huszár Tibor:121 „Bibó István beszélgetései, politikai, életrajzi dokumentumok” 1989-ben megjelent könyvéből. A 152. oldalon a következőképpen mondja el Bibó ugyanezt a történetet, amelyet én most itt előadtam. „November 6-án elhagytam a Parlamentet, úgy láttam, a Margit hídnál és a Lánchídnál is harcok vannak, úgyhogy elindultam a Szabadság híd felé. Útközben beszóltam a feleségem unokatestvéréhez, Bodrogi György főorvoshoz, és végül ott éjszakáztam, onnan telefonáltam haza.” Ennyi van erről a bizonyos eseményről. Miért mondtam én ezt el ilyen részletesen? Azért, mert amit itt felolvastam, ez is teljesen hiteles. Hiszen Bibó István mondja el. Méghozzá nemcsak hiteles, hanem teljes mértékben jóindulatú is, mert hiszen én Bibóval előzőleg is, meg ezt követően is, úgy értem ezt követően, hogy amikor a sajnálatos fogság, elítéltetés és egyebek után is a legjobb barátságban voltunk. Mindenféle dolgokról szó esett köztünk, erről soha egy szó se. Miért? Nem rosszindulatból, hanem kíméletből. Nehogy esetleg én is bajba kerüljek, hiszen az én közvetítésemmel jutott ki ez a bizonyos Bibó-anyag külföldre. Ezért mondtam előbb, hogy nagyon körültekintően és óvatosan kell az emlékiratokat meg a visszaemlékezéseket kézbe venni. 1956-ot követően milyen irányt vett az életútja? Ebben Kniezsa Istvánnak, a kiváló szlavistának volt központi szerepe, aki 1957 elején felkért, hogy a budapesti egyetemen a cseh nyelv és irodalom szakot oktas-120 A Nyilatkozat c. dokumentumról van szó, amelyet a magyarokhoz címzett. 121 Huszár Tibor (1930): Magyarországi szociológus. 1948-ban belépett a Magyar Dolgozók Pártjába. Moszkvában tanult pedagógiát, pszichológiát és logikát. Az 1956-os szerepe miatt, és mivel vezető tagja volt a Petőfi Körnek, kizárták a pártból. 1957-től tanárként, majd adjunktusként dolgozott Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 113 DOBOSSY LÁSZLÓ
