Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
van a nyomdai előkészítés is, meg különféle hasonló munkálatok, úgyhogy magát a szótárt körülbelül két-három év alatt összehoztam. Ennek során itt rengeteg olyan hazánkbeli volt barátokkal dolgoztam együtt, akik ismerik a két nyelvet, például Szvatkó Pállal, aki akkoriért haza Dachauból, és elég nehezen élt. Úgyhogy nagyon sok munkalehetőség adódott ennek révén. Kiegészítésül még hozzáfűzöm, hogy az idő tájt a szótárírás sem volt semleges foglalatoskodás. Egy ízben Propper elvtárs, az Akadémiai Kiadó részlegvezetője szólt, hogy kéziratunkat ideológiai szempontból is ellenőriztetni kell. Magyar nyelvű anyagunkat el is olvastatta egy illetékes elvtárssal, aki rendre gyanúsnak minősített és felálIítgatott olyan cédulákat, amelyeken olyasmiket olvasott, hogy mindenszentek vagy nagyböjt vagy krisztustövis stb. A kiadó szerencsénkre elfogadta azt az érvemet, hogy a kárhoztatott szavak nélkül nem lennének olvashatók a haladóknak minősített klasszikus szerzők... Közben hazatért a családom is, és berendezkedtünk abban a lakásban, amelyet a külügyminisztérium segítségével vásároltam. A Külügyi Akadémia dísztermében láthattam a Sztálin halálakor rendezett emlékünnepélyt. Olyan volt, mint egy gyászistentisztelet. A főhelyen oltár állt, rajta az elhunyt arcképe. A buzgó párttagok egyenként járultak az oltár elé, s pár pillanatig magukba roskadtan sírtak. Én egy sarokban állva figyeltem őket, s azon töprengtem, őszinték-e a könnyeik? (Az is eszembe ötlött, hogy annak idején így álltam egyedül a kassai premontrei templomban - ott is „pártonkívüliként” -, amikor tanítványaim áldozáshoz járultak.) Közben folytattam francia anyagaim rendszerezését is, és ennek eredményeként az 50-es évek második felében megírtam a francia irodalom történetét két kötetben, de erre még majd visszatérek. 1953-ban, a tanévvel kezdődően a Külügyi Akadémiától átmentem az Idegen Nyelvek Főiskolájára, ahol a francia tanszék vezetésével bíztak meg. Ekkor készítettem a francia vonatkozású munkáimat, például az irodalomtörténetet, amelynek megírására a Gondolat Kiadó szerkesztőségi vezetője, Köves Béla, hajdani kassai tanítványom kért fel. Ezzel párhuzamosan folytatódott a csehmagyar szótár. Úgyhogy ez termékeny korszaka volt szellemi életemnek, anélkül, hogy bármiféle egyéb közéleti vagy hasonló tevékenységet kellett volna végeznem. Elérkeztünk tehát 1956 októberéhez. Én természetesen ott voltam, megint a kasza alatt. E hó közepén, Rajk László újratemetésén már érezni lehetett a roppant feszültséget. Talán rémlátás, de a mi benyomásunk az volt, hogy a fákról fegyveres civilek figyelték a tömeget. Csodálkoztunk is, hogy nem történt semmi. Október 23- án a tanítványaimmal végigvonultam az egyetemtől a Bem térig. Ott voltam, amikor a zászlókból eltüntették a sarlót és a kalapácsos jelvényt. Feleségemmel együtt ott voltunk a Parlament előtt, amikor a tömeg hívta „Nagy Imrét a kormányba! Nagy Imrét a kormányba!”; ott voltunk estig, érzékeltük a hangulatot. Én azonban, ahogyan eddig is, érdemben nem vettem részt az októberi forradalmi eseményekben, egyszerűen azért, mert ellentétben azzal, amit nagyon sokan most különféleképp taglalnak, én a forradalom első szakaszát, tehát egészen a szovjet csapatok visszatértéig nem tekintettem másnak, mint a párton belüli két rivális csoport összeütközésének. Ilyennek tekintettem a Petőfi köri117 vitákat, a Nagyvilág szerkesztőségé-117 Petőfi Kör: Magyar értelmiségi mozgalom, mely 1955 márciusában alakult. Fiatal kommunista értelmiségiek hozták létre olyan kérdések megvitatására, amelyekkel új alapokra lehet helyezni a kommunista rendszert, szakítva a sztálini hagyományokkal. Vezetője Tánczos Gábor volt, ismert tagjai Bohó Péter, Nagy Balázs, Pécsi Kálmán. 111 DOBOSSY LÁSZLÓ
