Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)

Kőrös Zoltán: Előszó

Szlovákiába. Meg volt rakva oroszokkal, marha dalolva, teljesen berúgva. 79 Fölkeltette az oroszokat az ülésről és minket meg leültetett, a három gyereket, meg engem. (Tóth Mihály, 1945 augusztusa)

Az első transzportot busszal hozta haza a csehszlovák komité. De azért beletelt valami két napba - még az oroszok el akarták rabolni a transzportunkon két napig oda-vissza keresett a komité bennünket, mert eltérítettek. (Erneczné Csintalan Gizella, 1945 júliusa)

Több transzportot, amely a déli útvonalon jött, amerikaiak kísértek, egészen az úti célig, ami a visszaemlékezőim emlékezetében leggyakrabban Komárom, Kaposvár és Budapest volt. A szakirodalom ezeken kívül Székesfehérvárt és Szentgotthárdot is említi. Ezek a fogadótáborok a honvédségtől a rendőrség igazgatása alá kerültek, a Honvédelmi Minisztérium szerepe pedig csak a leszerelésre korlátozódott. A nyugat felől érkezőkről sokkal egyértelműbb adatok állnak rendelkezésre.

Mivel potenciális háborús bűnösök is voltak közöttük, ezek felderítése és kiemelése csak pontos nyilvántartások segítségével valósulhatott meg.123 Az egyénileg hazaérkezők nagy részét Sopronban vették át és ellenőrözték, a Szlovákián keresztül érkezők Szobnál léphettek magyar területre. A fogadótáborok légköre nem volt barátságos, különösen a politikai rendőrség belépése után, hiszen itt történt a hazaérkező hadifoglyok kihallgatása és személyi adataik felvétele. A kérdések között pedig olyanok is voltak, hogy miért vonult be, miért nem tagadta meg a parancsot, miért ment Nyugatra hazaárulónak.124

Dél-Komáromban levizsgáltak az oroszok, hogy nem-e voltam SS-katona, aztán elengedtek, mondták, hogy most már mehetünk haza. (Vendégh József, 1945 novembere)

Október végén összegyűjtöttek minket, magyarokat, Augsburgból is, még akik széjjel voltak, és egy szerelvény indult haza, Magyarországra. Bőszénfán volt egy tábor, ahol aztán átvizsgáltak. Elvették a gyapjúpokrócomot, mert azért szereztünk dolgokat, főleg ruházatot, ágyneműt, ágylepedőket, amerikai gyapjútakarókat, azok keresett dolgok voltak. De a csomagot kint hagytam egy vasúti őrháznál, úgyhogy azt nem ellenőrizték. Már az ember rafinált volt, mert mondták, hogy itt ezt csinálják. (Sukola Mihály)

Kaposváron, hajajaj, ott volt csak a hogyhívják. Az iskola udvarán gyülekezett az egész szerelvény, és személyenként hívtak be minket egy terembe, ahol zsidók meg kommunisták ültek. Beléptem és jaaa, itt van e! Rám ismersz, pajtás?

Láttalak, tudom, hogy mi vagy te, tudom, hogy mit csináltál! Mondom neki, hát ne haragudjon, nem téved maga? Nem, azt mondja, ezeket és ezeket a zsidókat üldözted, meg minden. Valami tévedés lehet. Aztán volt egy olyan értelmes ember: jó, akkor jöjjön ide, hova akar menni? Én Szlovákiába, de először Pestre. Aztán kiírta a papírokat. (Molnár Lajos, 1946 júniusa)

Bevittek minket Kaposvárra, ott egy marha nagy udvar volt, félig le kellett meztelenre vetkőzni, és be kellett menni az irodába mindenkinek, hogy nem-e voltunk besütve mint SS. Volt ott egy marha nagy könyv, abban futottak végig, ott volt a nevem, egy kettő, és mehettem. De előttem volt egy katonatiszt, azt elvitték. Aztán mit csináltak vele, nem tudom. (Batoska József, 1946 júniusa)

123 Stark 1989, 56-57.

124 Tárcái 1992,108-109.