Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
75 Nálunk ott volt a rendes kaja, amit útra kaptunk: konzervek, cigaretta, minden, el voltak csudálkozva. Egy biztos ukrán volt, tudott magyarul, hú, tik igen jól vagytok - ennyit mondott. (Vörös Sándor, 1946 februárja) A háború utáni csehszlovák és magyar kormányok megkezdték a visszatérő fogolytömegek szűrését, olyan személyek után kutatva, akik háborús bűnöket követtek el, illetve ilyen vérengzéseket elkövető szervezetek tagjai voltak (nyilasok, SS, csendőrség stb.). A gyanús személyek szűrése már a fogolytáborokban megkezdődött. A nyugati szövetségesek összesen 182 ezer háborús bűnök elkövetésével gyanúsított személyt tartóztattak fel.116 Az OSS és a CIC a magyarok közt is megkezdte a működését: háborús bűnösöket kerestek, nem kívánták a magyarokban a náci Németország áldozatait látni.117 Kiaszta Zoltán, az első visszaemlékezőim egyike, még majdnem hét évtizeddel később is félt bevallani, hogy a megérkezése után Németországba a leventetársaival együtt az úgynevezett SS-Zöglingek (SS növendék) közé sorolták. A fiatal fiúk - Kiaszta úr akkor tizennégy éves volt - nem is sejtették, milyen szervezetben találták magukat. Ahogyan kiderült, Kiaszta Zoltán esete egyáltalán nem egyedüli példa. A leventéket általában a nyilasok azzal adták át a németeknek, hogy ezek a fiatalok önkéntesen jelentkeztek a harcokra. Persze, önkéntességről nem volt szó, és gyakran megesett, hogy a nyilasok az átadás után eltűntek, néha pénzjutalommal együtt. Ezeknek a fiúknak az volt a nagy szerencséjük, hogy a dögcédulával és egyenruhával együtt (amiktől meg lehetett szabadulni) nem kaptak vércsoport-tetoválást, amit a Waffen-SS-tagok szoktak kapni.118 Ellenkező esetben a későbbi szűrések alkalmával nagyon bizonytalan sors várt volna rájuk, már csak annak a gyanúja, hogy valaki ilyen szervezet tagja volt, nagy problémákba keverhette az illetőt. Sváb gyerek volt, később tudtam meg hogy SS. Azoknak valahol volt tetoválás, ellenőrizték és elfogták. És éntőlem azért ment el, mert félt mindenütt, nem akart nagyobb barátságba kezdeni, hogy én is veszélybe kerüljek. Elváltunk, és el is fogták. (Nagy Béla) Landsbergben voltak olyan légelhárító ágyúk is, tekerte a kiszolgáló személyzet és az forgott körbe. És hát mint fiatalok, srácok, valamivel foglalkozni kell, voltak ezek a gumiabroncsok, azt rátettük, egyikünk hajtotta és ringlispílt csináltunk magunknak. Egyszer a gumi odacsípte a hónom alatt a bőrt és egy sebhely maradt. És ez majdnem végzetessé tette a sorsomat. Az SS-ek kaptak egy számot, ez egy jelzés volt, és bizony Pilsenben félreállítottak, hogy én talán SS voltam. Hát tizenhét éves voltam akkor? Kérdőre vontak, hogy hol szolgáltam? És hogy honnét van ez nekem, miért operáltam ki? Ezt nagyon nehéz volt tisztázni, de aztán a végén mégis elfogadták, hogy Arbeitsabteilungban voltam és fogságba estünk. Nem volt kellemes találkozás, egy olyan bizonytalanság volt, egypár óránál nem volt több az egész, de ez már ugye azért az emberben emléket hagyott. De ott már zsebpénzt is osztogattak az útra, ha beérkezünk Prágába, már tudjunk jegyet váltani a vonatra haza. (Tóth András) 116 Burleigh 2008, 660. 117 Gosztonyi 1992, 282. 118 Knopp, 2009, 221. A Waffen-SS tagjainak a vércsoportjukat tetoválták be - a harcok alatt szerzett súlyos sérülésük és vérveszteségek esetén vizsgálat nélkül is gyors vérátömlesztésben részesülhettek. A háború után ezek a tetoválások elsődleges bizonyítéknak számítottak, hogy az illető Waffen-SS-tag volt.
