Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
63 Rádión lehetett egy-két szavat mondani, és az eljött haza. Csakhogy itten kinek volt akkor rádiója? De azért valaki mégis hallotta, úgy tudták meg otthon, hogy élek. (Benkovics László) A Nyugaton hadifogságba esett 280-300 ezer katona szabadon bocsátása és hazatérése már 1945 nyarán megkezdődött. A visszatérők fogadása, leszerelése és otthonukba való eljuttatása felől a Honvédelmi Minisztérium intézkedett, de mivel egymaga nem volt képes megbirkózni a feladattal, a munkába a Magyar Vöröskereszt és egyéb önkéntes társadalmi szervezetek is bekapcsolódtak. Később a kormányzat felállította a Hazahozatali Kormánybiztosságot, amely elsősorban a Nyugatról érkezettek ügyeit intézte. 1945 augusztusa előtt nem készült kimutatás a visszaérkezőkről, de ezeknek a száma nem volt jelentős, mivel a hadifoglyokat tömegesen csak 1945 őszén indították útnak.101 A japán kapituláció nagy megkönnyebbülést jelentett a szövetségeseknek, és egyben meggyorsította az elbocsátást az amerikai és angol táborokból, viszont nem volt hatással a francia munkatáborokra. A hazaszállítás 1945/46 telén szünetelt - erről még szót fogunk ejteni -, és csak 1946 tavaszától indultak újra a transzportok.102 Stark Tamás számításai szerint 1946. március végéig Nyugatról 114 900 személy jutott át a magyarországi szűrőtáborokon és érkezett haza. Az 1947 májusáig hazatértek és nyilvántartásba vettek száma közel 190 ezerre nőtt, de figyelembe véve a Hazahozatali Kormánybiztosság megalakulása előtt megjött, ám nyilvántartásba nem vettek ezreit és az 1947 májusa után érkezőket (akik már nem kerültek be a nyilvántartásba), nagyjából 200 ezerre tehetjük a ténylegesen visszatértek számát. így a Németország területére kitelepült, illetve visszavonult és ott angolszász fogságba esett kb. 280 ezernyi főnyi haderő 30-35%-a sose tért vissza.103 Ezekből a számokból persze hiányoznak azok a felvidéki magyarok, akik a fogolytáborokból az északi vonalon, Csehszlovákia területén keresztül tértek haza. Tárcái Béla szerint a fogságba esett 340-350 ezer személyből kereken 200 ezer tért haza, nem kívánt hazatérni 100 ezer. A hiányzó mintegy 50 ezer személy a harcokban, légitámadások következtében, kórházakban és a fogolytáborokban meghalt, illetve eltűnt.104 Persze, nem csak katonák érkeztek haza, hanem a nagyszámban kimenekülő civilek is; egy a Magyar Vöröskereszt ausztriai és németországi kirendeltségének tevékenységéről szóló beszámoló szerint kereken 455 000- re tehető azoknak a száma, akik 1945 szeptemberétől 1947. június végéig Nyugatról visszatértek Magyarországra, egyénileg, illetve zárt szállítmányban.105 Léteztek olyan esetek is, amikor egyeseknek még a háború befejezése előtt sikerült hazatérniük. így például Fehér Vince még az előtt érkezett haza Nyugat- Csehországból Pozsonyvezekénybe, mielőtt a szülőfaluját elfoglalták volna a szovjet csapatok. Persze az adatközlőim legnagyobb részének csak 1945. május 8-a után nyílt meg a lehetőség a hazatérésre. Többnek ez már a háború utáni első hónapokban sikerült, így 1946 nyarára már majdnem mindegyikük otthon volt. Ha nem számítjuk azokat, akik Nyugaton haltak meg vagy önként maradtak ott 101 Stark 1989, 56-57. 102 Tárcái 1992, 104-106. 103 Stark 1989, 56-58. 104 Tárcái 1992, 113-116. 105 Gosztonyi 1992, 283., 363.
