Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)

Kőrös Zoltán: Előszó

46 Az angol katonákról azt tudom mondani, hogy jó emberek voltak. Kimentünk

a futballpályára, még futballoztak is, akik tudtak, mert már azért szedtek össze erőt ottan ezek a népek, velem együtt. (Varga Gyula, Bocholt, 1945 szeptemberétől)

Nagy-Britannia 1945-ben a világ legnagyobb gyarmati birodalmával rendelkezett, és a háborúban sok gyarmati katonáját is bevetette, de a visszaemlékezőim elbeszéléseiben ilyenek nem szerepelnek. Néhányan viszont skót katonákkal is találkoztak. S bár ezek a tapasztalatok inkább negatívak, mégsem értelmezhetjük úgy, hogy a skót katonák vademberek voltak a skót fennsíkról, amíg az angol kollégáik decens urak, akik a délutáni teájukat itták.

Belgiumban szálltunk ki, a katonák sorba álltak, kinyitották a vagonajtókat és kiabálták, hogy come on, schnell, fokenaj prizoner, kiszállni. Futni kellett a vagon és katonák között, volt, akit valagba rúgtak, volt, akinek puskatussal odavágtak. Volt egy Dombai nevű tanító, a hátára olyat húztak neki puskatussal, szegény összeesett ottan. [...] Angol parancsnokaink voltak és skótok, keverve. A skótok azok kórságosak voltak. Volt, amikor a haverokkal sétáltunk a táborban, beszéltünk, zsebre rakott kézzel, egyszer csak azt vettük észre, hogy a skót odavered a kezünk fejére, hogy ne legyen zseben, és kiabált, úgyhogy futni kellett előle. Skót egyenruhájuk volt, ünnepi szoknyában voltak, és egy táska lógott nekik. De az angol katonák is jó egypárszor jól valagba rugdaltak bennünket, mikor szállítottak bennünket. (Matus Géza)

Különösen a skótok, azok gyalázatosán viselkedtek. Ha valaki egy lépést kilépett a sorból, már lőttek a géppisztollyal, brrrr. De mellé lőttek, nem lőtték agyon. Ha hárman összeálltak valahol beszélgetni, már körbelőtték őket, semmi szervezkedést. A skótok azok keményebbek voltak, aztán természetesen később, ahogy mentek a hónapok, már barátságosabb lett minden. De voltak rendesek is közöttük - nem volt nekik szabad enni adni, de az egyik angol katona megbökött és mutatta, hogy menjek vele. Elmentem félre, eldobott egy csomagot és mondta, hogy egyem meg. Nem adhatta oda csak úgy, mert bezárták volna. De volt olyan eset is, mikor már bent voltunk a táborban, mellettünk volt az angol katonai konyha, ottan naponta vágtak disznót, mert az angolok erősen reggeliztek - a megmaradt részt kivitték a térre, leöntötték benzinnel és meggyújtottak. Amit mi megettünk volna nagyon szívesen. (Strasser Ferenc)

A három fő nyugati szövetséges közül a franciák kerültek a legrosszabb fénybe. Bár a gyakran nagyon rossz tábori viszonyaik mögött objektív okok is voltak: a francia szervek nem diszponáltak annyi élelemmel, mint például az amerikaiak vagy a britek, maga a francia lakosság nagy része is hiányban szenvedett - a francia lágerek rossz körülményei mögött sokszor az emberi tényező keresendő. A háború utolsó hónapjaiba az 1. francia hadsereg is bekapcsolódott, de Gaulle parancsára átlépte a Rajnát, és parancsba kapta, hogy abban az esetben is el kell foglalnia Karlsruhét és Stuttgartot, ha nem kap katonai segítséget az amerikaiaktól. így a franciák 280 ezer hadifoglyot ejtettek. 1945 júniusában a szövetségesek és Franciaország között létrejött megállapodás alapján Németország és Ausztria területén francia megszállási övezeteket is kialakítottak, és az ott működő amerikai és angol táborok automatikusan francia kézre kerültek. Érvényben volt egy olyan megállapodás is, mely szerint Franciaország 1,75 millió foglyot kap az amerikaiaktól és britektől - ebből 740 ezret meg is kapott. Csak a Rheinwiesenlager táboraiban, amelyek 1945. július elején kerültek francia kézre, 182 400 hadifog-