Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
lyot regisztráltak.70 A franciáké lett többek között Remagen, Bretzenheim, Sinzig, 47 Bingen-Dietersheim és Mainz,71 ami sorsdöntő hatással volt az ottani hadifoglyok életére, köztük Kosztolányi Gáspáréra is. Tárcái Béla szerint 1945-ben kb. 60-70 ezer magyar katona, levente, civil hadimunkás került a franciaországi táborok embert próbáló viszonyai közé.72 A szerző által összeállított hadifogolytáborok jegyzéke szerint a magyarok 125 franciák által fenntartott táborban fordultak meg (Ausztriában 9, Németországban 10 és Franciaországban 106 táborban). Ezek között nem szerepelnek az eredetileg angolszász kézen lévő táborok, amelyek a zónaelosztáskor kerültek francia kézre. Azokkal együtt a végső szám 140-re emelkedik.73 Vasvári Zoltán egyik tanulmánya szerint az angolszász fogságba került magyarok közül 45-50 ezer személy átadását francia, kisebb részben holland, belga, dán és luxemburgi táborokba az tette lehetővé, hogy a nyugati erők főparancsnoka, Eisenhower tábornok 1945. március végén hadifogolyból fegyvertelen ellenséges erőkké (DEF) minősítette át őket. Ez bizonyos szempontból jogsértő eljárás volt, mert ezen országokkal Magyarország nem állott hadiállapotban.74 A nemzetközi jog szerint a magyar hadsereg tagjai Ausztria francia zónájában nem számítottak hadifogolynak, csak internáltnak, viszont Németország francia zónájában a magyarokat jogellenesen hadifogolyként kezelték, a németekkel egyenlően - tehát a lehető legrosszabb helyzetbe kerültek.75 A párizsi Katolikus Misszió a francia táborok felkeresésekor mindenhol embertelen bánásmódot, betegséget, tarthatatlan körülményeket tapasztalt - ezért is igyekeztek megértetni a hatóságokkal, hogy Magyarország és Franciaország között nincs hadiállapot.76 Az a néhány adatközlőm, aki francia fogságba esett, általában rossz körülmények közé került. Ebből a szempontból Kosztolányi Gáspár története a legérdekesebb, akinek a szenvedése a francia fogságban elsősorban az ottani rossz élelmezéssel függött össze. Ezen kívül a francia őrök is problémát jelentettek. Ellentétben az általában fegyelmezett britekkel és amerikaiakkal, a francia hadsereg soraiban a félelmetes észak-afrikai gyarmati katonák szolgáltak,77 akiket a francia fogolytáborokban is alkalmaztak: a marokkói és algériai őrök durvák voltak, több esetben előfordult olyan is, hogy belövöldöztek a táborba, sőt leventéket is megerőszakoltak.78 Természetesen, az észak-afrikai őrök esetében is el kell kerülnünk a felesleges általánosítást. Az amerikaiak nagyvonalúak voltak, nem beképzeltek. Amit kellett, megtettek, slussz. Az angolok, azok már nem, azok rosszindulatúak voltak, szóba se álltak velünk, semmiféle közvetlen kapcsolatot nem lehetett velük teremteni. És a franciák még rosszabbak voltak, azok fasisztáknak, hítlerjugendnek, meg mit én tudjam minek képzeltek minket, pedig nem volt semmi közünk hozzá. Rettenetesen néztek, gonoszok voltak, egy utálatos társaság volt. Úgy bántak az emberekkel, velünk, 70 Tárcái 1992, 37., 70-71.; Knopp 2009, 243-245. 71 Tárcái 1992, 38. 72 Tárcái, 1992, 69. 73 Tárcái, 1992, 142-149., 82. 74 Küllős - Vasvári 2006, 30. 75 Gosztonyi 1992, 279. 76 Benkő - Papp, 2007, 70. 77 Kershaw 2013, 365. 78 Tárcái 1992, 74.
