Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)

Kőrös Zoltán: Előszó

45Magyarország 1941. december 7-től anélkül volt hadiállapotban Nagy-Britanniával, hogy a két ország hadserege szemben állt volna egymással. Nem tudni, menynyi magyar került a britek hadifogságába - adatok nem állnak rendelkezésre. Dél- Ausztrián kívül, ahol a magyar honvédség csak 1945. május 8-a után találkozott először a 8. brit hadsereggel,67 sokan Schleswig-Holsteinben, a Kaiser Wilhelm-csatorna környékén kerültek fogságba - itt 16-20 ezer magyar telepedett meg kis falvakban, tanyákon, csűrökben, pajtákban, önellátásra berendezkedve. Tárcái Béla jegyzéke szerint a két brit zónában 65 tábor fogadta be a magyarokat és ezen kívül nyolc kórház is működött itt. A jelentősebb brit táborok közé tartozott Husum, Kiel, Schleswig, Wuppertal, Unna, Köln-Dellbrücken, Soest, Wolfsburg, Ausztriában Klagenfurt, Weissenstein és Graz. A brit táborviszonyokra általában az volt a jellemző, hogy a foglyok nem kényszerültek szabad ég alatti tanyázásra. Az angolok a hadifogolykérdést sokkal liberálisabban kezelték, mint az amerikaiak, ami a belső táborrendben is megnyilvánult. A legtöbb helyen ugyanis szinte teljesen szabad mozgást biztosítottak a foglyoknak, hogy így saját ellátásukról is gondoskodjanak, illetve az elég szegényes ellátást saját ötleteik és üzleteik révén kiegészítsék.68 Amint már említettük, ezeknek a SEP státuszába való átminősítésével a britek is egyoldalúan felmondták a kötelességüket, hogy a genfi konvenció szabálya szerint kezeljék a foglyaikat, akik viszont általában csak pár hónapig maradtak fogságban.69

A brit katonákra - akikről kevesebb a példa, mint az amerikaiakról - az adatközlőim többé-kevésbé pozitívan emlékeztek. Ehhez az is hozzájárult, hogy az összes szövetséges közül a britek engedték szabadon a foglyokat leghamarább, annak ellenére, hogy a németekkel a háború első napjától kezdve egészen annak befejezéséig hadiállapotban voltak, és sok rendezetlen számlájuk volt velük. Persze, itt nem arról volt szó, hogy a britekben sokkal több szimpátia volt az ellenséggel szemben, hanem inkább arról, hogy Nagy-Britanniának elsősorban a saját halmozódó problémáival kellett foglalkoznia. A brit katonák között is találhatók példák sokféle jellemre:

Angol katonákról nem is tudok beszélni, mert jóformán nem is találkoztunk velük. Egyszer egy erdőségbe kerültünk, már ott csoportosítottak, magyar katonák is voltak ott, egy magyar százados volt a parancsnok. Ott egykori tisztek is voltak, néhányan még a pisztolyt is hordták. Angolt jóformán nem is láttunk, csak azok adták ki a parancsot ezeknek a táboroknak. (Csermák László)

Olyan tiszta és becsületes katonák, mint az angolok, nem is léteztek. Ha szóltál, hogy adjon enni, belenyúlt a táskába, egyből odaadta. Adott cigarettát is, kettőt, hármat, ha volt neki több, akkor egy csomaggal is. Kártyáztunk, nyertem valami ötven vagy száz cigarettát, és úgy tudtam azon venni a bátyámnak egy kis hegedűt - hegedűvel jött ki, csak ugráltunk le valahonnan és rápottyant valami, összetörött, otthagyta. (Bandri Nándor)

Angol katonákkal nem is voltunk kontaktusban. Végignézték, hogyan dobáljuk le a fegyvereket, volt ott három angol katona dzsippel, futkostak, oké, mehetünk, ez volt az egész. (Holbay Hlavicska László, valahol a Weser-parton, 1945 áprilisa)

67 Tárcái 1992, 56.; Gosztonyi 1992, 53., 277.

68 Tárcái 1992, 56-58.; A szerző itt 45 táborról ír, de a többször említett jegyzékében 65 tábor van feltüntetve.

69 Knopp 2009, 109-110.