Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
A szövetségesek 41 A britek, amerikaiak, franciák, vagy bármely más nemzetek objektív jellemét felesleges keresni - ilyen egyszerűen nincs. Az olyan típusú általánosítások, mint például hogy az „oroszok, németek és a franciák rosszak voltak, az amerikaiak és a britek pedig jók”, nem a valóságot tükrözik. Mint minden hadifogoly, ugyanúgy minden szövetséges katona is egy autonóm emberi lény volt, más-más morális értékrenddel (amit természetesen a társadalom, rosszabb esetben az ideológia is formált), így a felsorolt nemzetek mindegyikében találhatóak példák negatív és pozitív viselkedési mintákra. A nyugatiak közül az amerikaiak számítottak az első számú hadviselő félnek. Ez nem csak a katonai személyzetükre vonatkozik, hiszen a saját hadseregük anyagi ellátásán kívül az úgynevezett kölcsönbérleti törvény (Lend-Lease Act) alapján a szövetségeseiket is ellátták.58 Az amerikaiak fogságába érthető módon azok a katonák kerültek, akik az amerikai hadsereg felvonulási területén voltak a front átvonulásakor. Németország esetében a Münster-Hannover vonaltól délre eső területekről van szó (Észak-Rajna-Vesztfália egy része, Hessen, Rajna-vidék-Pfalz, Baden-Würtenberg, Bajorország), keleti irányban a későbbi szovjet zóna jelentékeny részéről egészen a Magdeburg-Lipcse vonalig, ezenkívül Nyugat-Csehország déli határvidékéről Pilsennel és Karlsbaddal, valamint Ausztria egyes részeiről (Felső-Ausztria nyugati része az Ennsfolyóig, Salzburg tartomány, Tirol). Ahogy már említettük, a frontvonalak találkozási vonalai nem egyeztek mega későbbi zónahatárokkal, amelyeket 1945 nyarán véglegesítettek. Ennek köszönhetően az amerikai fogságba került visszaemlékezőim egy része a zónahatárok kijelölésekor más szövetségesek ellenőrzése alá került. így került például Kosztolányi Gáspár amerikai fogságból a franciák kezére, akik megkapták a Rajna menti táborok döntő részét. Hasonlóan a britek a zónaelosztás után 50-80 kilométerre délebbre mehettek attól a vonaltól, ahova a csapataik a háború végéig eljutottak, a szovjeteknek kezébe pedig így került a jövőbeli NDK délnyugati része.59 Magyarország 1941 decemberében küldött hadüzenetet az Egyesült Államoknak, de a Roosevelt-adminisztráció a hadiállapot beálltát csak 1942 június elején nyilvánította ki.60 Ennek első súlyos konzekvenciái 1944 márciusa után következtek be, amikor Magyarország területét a brit és az amerikai légiflotta rendszeresen bombázni kezdte.61 A háború végén a Bajorország és Ausztria területére kikerült nagyobb magyar katonai egységek döntő többségének sikerült olyan területekre kerülniük, amelyeket a nyugati szövetséges csapatok foglaltak el (így például a Linz és Salzburg térségében lévő magyar seregtestek amerikai kézre kerültek), illetve olyanokra, melyek Németország és Ausztria zónákra osztása után nyugati szövetségesek kezébe kerültek - sok magyar csak május 8-a után esett fogságba.62 A visszaemlékezőim példája azt jelzi, hogy a kisebb katonai egységek vagy leventecsoportok szét voltak szóródva az egész Harmadik Birodalom területén, és ennek megfelelően estek hadifogságba is. 58 Burleigh 2008, 612. 59 Earl F. Ziemke: The U.S. Army in the Occupation of Germany 1944-46, 1975. 60 Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 1992, 54-55. 61 Gosztonyi 150-151. 62 Gosztonyi 258-259.; 269-270.
