Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
Beraktak minket volt német katonai kaszárnyákba, ahonnan először kihordtak teherautókkal minden bútort, behordták egy nagy mély gödörbe, nos meggyújtották. Ők tudták, hogy mit csinálnak, egészségügyi szempontból is - mert lehetett ottan akár kórház is. Aztán mink meg csináltunk oda háromemeletes ágyakat, a folyosón, meg a szobákban is. (Benyó Ernő, Regensburg és Mainburg környéke, 1945. május-június) A táborviszonyok Ha a fogságbeli viszonyokról beszélünk, akár nyugati, akár szovjet fogságról volt szó, a legfontosabb kérdést mindig az élelmezés jelentette. Ahogyan azt Merva Arnold kifejezte, aki hosszú évekig szovjet hadifogságban volt, az ő éhezése nem a Szovjetunióban kezdődött, hanem Németországban. Néha paradox szituációk is keletkeztek: a visszaemlékezőim mielőtt még fogságba estek, a háború utolsó hónapjaiban, amikor Németországban összeomlásban volt az ellátás, nemegyszer többet szenvedtek az éhségtől, mint később a fogságban. Ennek ellenére az amerikai fogságban is, elsősorban a klasszikus táborokban, inkább az üres gyomor érzete volt a tipikusabb, mint a jóllakottságé. A visszaemlékezők gyakran tettek említést azokról a fejadagcsomagokról, amelyeket az amerikai hadsereg osztott ki, és amelyeket néhány adatközlőm breakfast csomagoknak nevezett. A come on! és a let’s go! kifejezéseken kívül a breakfast, dinner és supper szavak voltak az elsők, amelyeket megtanultak angolul. A csomagok az élelmen kívül (fehérkenyér, tejpor, kekszek, konzervek, dzsemek stb.) instant kávét, cigarettát és gyufát is tartalmaztak, esetleg higiéniai eszközöket (szappan, toalettpapír) is. Sok hadifogoly a nyugati hadifogságban találkozott először olyan élelmiszerekkel, amelyek manapság mindennapinak számítanak: a csokoládé, déligyümölcs, rágógumi főleg a legfiatalabb hadifoglyok számára voltak attraktívak. Az adatközlőim közül többen olyan csomagokról is beszéltek, amelyeket a Vöröskereszt, az UNRRA vagy más segélyszervezet küldött. Sose felejtem el a nevét: ilyen dobozok voltak azok, supper, másik meg dinner. Azokban volt a konzerv, élelmiszer. (Vendégh József, Linz környéke, kb. 1945 májusa) A legkedveltebb étel, amire én ott visszaemlékezek, a tejberizs volt. Édeskés volt, ez egy fiatal srácnak nagyon jólesett. Közben dinner dobozokat is kaptunk, amiben volt keksz, csokoládé, rágógumi, de ebből nem sok jutott, csak egy-egy doboz, mondjuk vacsora helyett azt kaptunk. De az amerikai katonák néha kivették belőle a cigit, és a többit dobták el, nekünk meg az a tápláló finom csoki, vagy keksz benne maradt. (Tóth András, Landsberg) A konzervot az amerikai katona félig megette, eldobta, mink meg fölvettük, megettük, éhesek voltunk; elejével még sehogyan se volt az élelmezés. Azt mondták, hogy azok a konzervek mind a tengerből lettek kivéve, elsüllyedt hajókból; le voltak szigetelve, ilyen keskeny, faggyús dobozban volt, abban benne volt egy keksz, két tojás-, vagy húskonzerv, aztot kaptuk két napra. Amerikai katonának azt egy napra, nekünk meg két napra adták. (Tóth Lajos) Az élelemmel kapcsolatos nehézségek nem csak annak az elégtelen mennyiségével függtek össze. Főleg a fogság első időszakában és elsősorban a nagy táborokban ugyanis az élelem szétosztása a relatív kis helyre összezsúfolt foglyok tízezreinek nemegyszer nagy nehézségekbe ütközött. Az ételadagokat sokszor csoportonként adták ki, ezekben az esetekben maguknak a foglyoknak kellett az ételt
