Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Prohászka Marcell
270 én is pár megnyugtató sort. Mi történt arra mifelénk? Nem történt-e valami bajuk, testvéreim hol vannak és mit csinálnak? Remélem rólam tudnak, hogy hol jártam és mit csináltam - hisz küldtem haza elég levelet. Fontos az, hogy szerencsésen kikerültem, ill. elkerült engem a veszély. Jelenleg pár heti itt-tartózkodásra van kilátás, utána ismét magyar földön fogunk menetelni. Ki tudja nem-e éppen arra fogunk keresztülmenni. Január vége felé jár az idő s most jut eszembe, hogy volt ebben a hónapban egy nap, amikor bizonyára gondoltak rám, minthogy azon a napon én is sokat gondoltam haza. Valószínűleg sejtik, hogy mikor volt ez.34 Várpalotán mindenünk ottveszett, így igen hiányosan álldogálunk még egyelőre. Ha otthonról írnak, német címzésnek a külső címet használják a levél jobbsarkán, „Feldpost” jelzéssel. Kezeiket szeretettel csókolja: Marci Drezda, 1945. II. 4. Édes jó szüleim! Nemrégiben küldtem postával egy levelet haza. Most alkalmam lesz talán a magyar postát igénybe venni levelem hazaküldésére. Hosszú bolyongás után, végre megtelepedtünk, az Akadémia átvett minket, de mégse lettünk akadémikusok. T.i. ez megszűnt, a kiképzés német rendszer szerint folyik most már nálunk is. Ez tanfolyamokból áll, mi jelenleg a németek mellé beosztva raj-, ill. szakaszparancsnoki tanfolyamon veszünk részt febr. 1-től nyolcheti időtartalommal. Most még nyolc hetet írok, ám itt is az a sors forgat minket, ami Várpalotán volt. Nem tudom, hogy azt a levelet, amit esetleg nekem írnának, itt kapom-e még meg. A város, melyben vagyunk szép, ám nem nagyon volt alkalmunk még megtekinteni. T.i. a ruhánk nem olyan, hogy abba kimehetnénk. Az akadémia szerelvénye még nem érkezett be, úgyhogy hiányos felszerelésünket még csak a németek pótolták valamennyire fehérneműben. Ám egy hibánk van, az állandó és nagyon kellemetlen vakarózástól nem tudunk megszabadulni. Kiképzésünk jó, beosztott - csakhogy mindent előröl kezdünk. Kissé nehézkes is, mert minden németül megy. Legközelebb ismét írok, írjanak nekem is mielőbb. Kezeiket csókolja: Marci Újabb harmincnapos kiképzés kezdődött, mintha újoncok lettünk volna, a ROB35 iskola keretében, régi-új parancsnokokkal, illetve kiképzőtisztekkel, Papp és Gyúlási századosokkal, az Akadémia megbízásából. A kaszárnyaváros újabb részlegébe kerültünk, ami azért volt érdekes, mert elleptek a régi helyen a tetvek, mindenütt vakaróztunk, tehát szükség volt a fertőtlenítésre. Ez az akció valósította meg a már nem is annyira kívánt akadémikusi egyenruhák kiosztását, illetve beöltözést ebbe a kissé parádésabb egyenruhába. Megismételt újoncéletünkben az volt a meglepő, hogy a kimenőt engedélyezték, így került sor ki-ki érdeklődése alapján mozi, cirkusz, esetleg templom látogatásra. Számomra a Frauenkirche megtekintése, teljes épségében és szépségében, feledhetetlen élmény marad. Későbbi meglátogatásakor a romok csak az egykori látványra emlékeztethettek. A Zwingerbe is eljutottunk: be nem, de legalább kívülről megnézhettük, szóval volt egy kis élményünk. Zsoldot is kaptunk, márkában, de nem nagyon tudtuk elkölteni, így este, amikor elmentünk a városba sétálni, beültünk egy kocsmába és egy-két sört megittunk. Ott láttuk, hogy mulatoznak a német 34 január 16-ról, Marcell névnapról van szó (jelenleg áttéve január 9-re) 35 A rövidítést nem sikerült azonosítani,
