Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Prohászka Marcell
252 csak annyi változás történt, hogy a koszt napról napra rosszabbodott, és ez a helyzet jelenleg is. Nem tudom, hogy igaz-e az a hír, amit most hallottam, állítólag a karpaszományt eltörölték, ezek után csak honvédek leszünk. Javult talán a helyzet a zsoldpénzben, ez is csak szállingózó hír, alapja honvédelmi miniszter rádióbeszéde, eddig tíz napra hat pengőt kaptunk, és legutóbb még a cigarettapénzt is kiadták, plusz öt pengőben, összesen tehát tizenegy pengőt kaptunk kezeinkhez. A jövőben állítólag teljesen német mintára és alapon tíz napra körülbelül huszonöt pengőt, és még cigarettát is fogunk kapni. Hogy mi igaz ebből, azt majd megírom. Ami a pénzt illeti, hát annak értéke nagyon észrevehető módon süllyed. Kilója ma már az almának tizenkét pengő, pedig négy pengő volt az eredeti ára. Fantasztikus ár ez, de épp úgy van ez mindennel. Most, hogy több kimenőnk van már, igyekszünk miegymást beszerezni. Egy-egy helyen kenyeret sütnek kettőnknek hetenként, ha sikerül elkapni a tejcsarnokost, tejet ad. Tegnap, vasárnap este például három és fél litert ittunk meg. Még reggelre is tettünk félre, igaz, hogy egy kicsit megsavanyodott, de mi az egy bakagyomornak. Egy helyen lekvár, illetve gyümölcsíz van kilátásban. Birsalmából főznék, ha volna aki megfőzné. így alakulnak tehát a beszerzési források. Minden esetre szükség van ezekre a mellékes dolgokra a jelenlegi étkezési viszonyok között. Ugyanis a koszt olyan rossz, hogy elhatároztuk, hogy kihallgatáson panaszt teszünk már. A hazai sütemény pedig valóságos kincset jelent számunkra, mert tésztát csak az első héten ettünk, már csak valami zsíros dolog hiányzik, a beszerzést ebben az irányban fogjuk most terelni, tekintettel az ölésekre. Csúnya idők járnak erre mostanában. Éjjel már fagy, és nappal olyan sűrű a köd, hogy az ember húsz méterre alig lát. Ennek ellenére is mindennapos a légiriadó. Tíz órakor kezdődik, és délután kettőig, négyig tart. Ha kint dolgozunk, akkor nem érint ez különösebben, de ha bent vagyunk, akkor repeszgránátokkal teli pincében didergőnk. [...] Jelenleg többet nem tudok írni, mert nincs időm már. Készülünk kifelé. Levelet a múlt héten nem kaptam hazulról. Kezeiket sokszor csókolja szeretettel: Marci Várpalota, 1944. XI. 28. Kedves szüleim! [...] Itt vagyunk mi majdnem minden vasárnap, két héttel ez előtt vasárnapi déltől őrségben voltam. Egy hete lelőttek a közelben egy gépet, ejtőernyős kiugrott, minket riadóztattak, tegnap razzia volt, és utána légiriadó, csupán esténként szabadulunk fel, de estéink jóformán minden nap szabadok. Parancshirdetés után van most kimenőnk, állandóan, fél kilencig. Ki is megyünk minden nap, nagy iramban, az ember gyomra nem ismer fáradtságot, szombaton amint meghallottam, hogy a „Csillés” konyhán lekváros gombóc a vacsora, még kötéllel se tudtak volna visszatartani, helyben megettem egy adagot és a csajkámban meg hazahoztam egyet. Jólesett nagyon, mert ilyen tésztafélét szeptember óta nem kaptunk itt. Ma ugyancsak tészta volt az említett helyen, de sajnos ma nem volt mód a kimenőre. A menetgyakorlatról csak ötkor érkeztünk vissza, hatkor volt őrségváltás, és innen írom most a levelet. [...] A tegnapi levelemben már említettem, hogy menetgyakorlat van kilátásban. Sajnos, illetve hála Istennek már hátunk mögött van az egész. A táv 30 km volt odavissza. Teljes menetfelszereléssel indultunk útnak odafelé harcászati gyakorlatok-
