Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Prohászka Marcell
kal. A cél menetbiztosítás gyakorlása volt, én a főcsapathoz nyertem beosztást, így volt alkalmunk az oldalbiztosítás és a járőrözést bő kanyargásokkal és oldalt, ill. előre futásokkal gyakorolni. Minden repülőgép feltevés szerint ellenséges volt, előttünk tehát rejtőzni és tüzelő állást kellett foglalni. Mintegy 2 kilométeren keresztül aztán gázriadó volt, gázálarcban fújtattunk ezen a távon. Ez utóbbi volt a legkutyább! Ebéd az elért faluban volt, rövid pihenő, majd egy ütemben, megállás nélkül jöttünk hazafelé. Nem tagadom, kifáradtam, nem is annyira a gyaloglástól, mint inkább a kenyérzsák és egyebek cipelésétől. Most, hogy a fejemet forgatom, viszszagondolok a délutánra. A talpam is ég egy kicsit, őrségváltás előtt gyorsan váltottam kapcát. Nem tudom, segít-e dolgon valamit? Pihenésről tehát nem nagyon lehet szó, jóllehet az az előnyöm meg van, hogy felvezető vagyok és így sem ácsorogni, sem pedig a fájós lábaimmal mászkálni nem kell. Holnap V2 6-kor lesz ébresztő és 7-kor már kivonulás a lőtérre. Ettől hál' Istennek így megszabadulunk. [...] Időm volt a levélírásra bőven, nagyjából kitértem mindenre. Még egy: az oktatás újból megkezdődött, délelőttönként harcászat, délután oktatás. írjanak, én is rövidesen ismét írok. Kezeiket sokszor csókolja: Marci. Várpalota, 1944. XII. 2. Drága jó Anyukám! Tegnap írtam, illetve adtam fel egy levelezőlapot. Ma már többet is tudok írni: itthagyjuk Várpalotát. Egyelőre, rövid időre a frontot megyünk megízlelni, utána meg megyünk külhonba. Tapasztalatszerzés az egész! Az éjjel összecsomagoltuk minden holminkat, ezt már új helyünkre fogják vinni. Mi menetkészen állunk már, reggel - rövidesen indulunk. Nem kell messzire mennünk! Drága jó Anyukám! Apuka már biztosan útnak indult, ha netalán még nem, úgy ne is jöjjön. E lapon elbúcsúzok kedves szüleimtől, segítse a jó Isten életük további folyamán erőben, egészségben, boldogságban, hogy a viszontlátás ne legyen egyikünknek se fájó. Az ember biztosat nem tud a jövendő eseményekről, ezért nem kell félni! Bízom a jó Istenben és segítségében. Imádkozom én is Szüléimért és Testvéreimért - imádkozzanak értem is, mert az imádság mindenkor és mindenben megkönnyíti az ember szívét! Sokszor csókolom a kezeit drága jó szüleimnek, Ottit, Timit szintén sokszor csókolom. Marci A fronton December 1-jén érkezett a parancs, a Margit-vonal bizonyos frontszakaszának elfoglalására, illetve védőállás kiépítésére. Már eddig is bizonytalan volt a sorsunk, túl voltunk az újonckiképzésen, és három lehetőség kínálkozott a szórványos hírek szerint. Bevonulunk az Akadémiára, kimenekülünk nyugatra, azaz Németországba, vagy a súlyosbodó hadi helyzet miatt a frontra vezényelnek. Ez utóbbi feltevés győzedelmeskedett. Az Akadémia is időközben Pestről Kőszegre települt át, és később innét ment nyugatra, pontosan nem tudjuk, hová. Mi is követhettük volna őket Várpalotáról, hiszen iskolai és gyakorlati kiképzésünk ugyan folytatódott, már őrvezetői ranggal is dicsekedhettünk, azt megkaptuk az eskütétel után, de az oktatási és a technikai lehetőségek igen korlátozottak voltak kihelyezett szállásunkon, Várpalotán. Az orosz csapatok déli szárnya erőteljesen előretört, a honi stratégiai elképzelések a Dunántúl védelmét a háromszakaszos Margit-vonal mentén szándékozták biztosítani, a Balaton északi csücskétől egészen Budapestig. A magyar 253
