Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Prohászka Marcell
250 Várpalota, 1944. XI. í. Drága jó Édesanyám! Alig múlik el nap, hogy az ember jó párszor haza ne gondolna. Főleg akkor, mikor az ember csajkával a kezében az udvaron dideregve vagy éppen ázik egy kis löttyért, amit reggelinek, vacsorának, vagy éppen ebédnek neveznek. Otthon sokszor kifogásoltuk, ha egymás után többször ugyanazok az ételek kerültek az asztalra. Itt mást alig lehet elképzelni, mint reggel rántott levest (mindenféle levestészta nélkül van), esténként felváltva bab, borsó, lencseleveseket. Az ebéd már sűrűbb, mert ez az előbbiekkel még káposzta- és krumpliféleségekkel bővül. De más aztán nincs. Tészta az első két hétben volt csak - azóta csak a hírét emlegetjük. [...] Itt nagyon nehéz már venni valamit. Kéthetenként eddig is hozzájutottunk cukrászsüteményekhez, de ebből tíz darab se kottyant meg, pedig az ára darabonkint 70 fillér volt, és a végén ismét a napvilágra furakodott. Sajnos gyümölcsben is nagy hiány van. Eddig rendszeresen vettem egy-egy kiló almát, de a mai 8-P-s árat már sokallom érte. Tehát ez be lett szüntetve, ezért ha lehetséges, valami gyümölcsízfélét küldjenek. Nem kell gyümölcs, mert ez a csomagban nem gazdaságos, ezért ha lehet, és ha a városban kapható, akkor gyümölcsízét kérek. Itt kezdetben volt kilogrammonként 5,20 P-ért, de sajnos már elfogyott az egész városban. [...] Még egyszer köszönetét mondva, kezeit sokszor csókolom: Marci U.i.: Levélpapírt se lehet itt kapni, valami olcsófélét tegyenek majd a láda aljára. Várpalota, 1944. XI. 8. Drága jó szüleim! [...] Itt jóllehet az üzletekben nem lehet kapni semmit, de magánhelyeken, parasztházakban már akad valami, ha más nem, szép fehér kenyér. Vasárnap és már hétköznap esténként is van kimenőnk, engedéllyel, vagy éppen anélkül is, ha szükség van rá. Öreg katonák vagyunk már, hisz én is épp két hónapja mentem el hazulról, hej de sok minden történt már azóta. Várpalotán az új kaszárnyában vannak elhelyezve a most behívott karpaszományosok egy része, ismerős is van, osztálytársam, Hlavicska Laci és Baluska fiú. Ők már meséltek az otthon történtekről, szomorú dolog lehetett, az ember az első pillanatban másképp képzelte el az egészet. Más az életük ezeknek egészen. Valahogy nyugodtabb, mint a mienk volt, de hál istennek mi is túl vagyunk a nehezebbik részén és remélhetőleg a többit is megússzuk valahogy. [...] Ma kellemetlen és meglepő híreket hallottam vidékünkről, ez a hír már Komáromot is belekeverte a pletykába. Minden esetre ha több levelet nem kapok hazulról rövidesen, akkor helyt kell adni ezeknek a találgatásoknak. Kérem ezért levelemre mielőbb válaszoljanak, ha csak egy- két sorban is. [...] A november eleji ünnepeket nem nagyon tartottuk meg, délelőtt kivonulások voltak, csak Mindenszentek délutánján adtak kimenőt. Elég nehezek a napok azóta, tudniillik, nagy távolságokat csinálunk, és duplán kell dolgoznunk, mert bemutatást, illetve oktatást is adunk a tanultak alapján. E héten csak élessel gyakorlatoztunk, és nem valami kellemes dolog, ha a belövő gránátlövések az ember orra előtt robbannak, vagy a golyószóró és a géppuska lövedékei alig pár méterrel a fejünk felett fütyülgetnek. Szokás dolga úgy látszik az egész, mert már jobban bírjuk, mint kezdetkor az egyes lövéseket. Kezeiket csókolja sokszor: Marci.
