Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
24ran hosszú ideig sínylődő embereknek - jobb élelmezést, tisztálkodási lehetőségeket, ruházatot, fedélt és végül a hazavitelt is. Továbbá mindkét fél érdekében volt, hogy az utakon ne legyen olyan sok kóborló ember, akik problémát jelenthettek (bosszú, lopások, fertőző betegségek terjesztése).24 Mindebben fontos szerepet kapott az UNRRA (United Nations Relief and Rehabilitation Administration) nevű segélyszervezetet, amelynek 1947 júniusáig 762 tábora és támogató központja volt Nyugat-Európában. A legfrekventáltabb időszakban, 1945 szeptemberében más szövetséges segélyügynökségekkel együtt sokmillió személyről gondoskodott Európa-szerte.25 A táborokon kívül kórházakat tartott fenn és pénzzel is támogatta a rászorulókat. A táboraiba csak deportált vagy menekült személyeket fogadhattak be, de a magyar katonák közül is sokan beügyeskedték magukat oda.26 Levánszky Györgyöt a bátyja szabadította ki a müncheni rossz körülményű fogságból: A bátyám bevitt az UNRRA-táborba, a zsidók közé. Ottan rögtön kaptam olyan papírt, mint a deportált zsidó. Ez egy nemzetközi szabad tábor volt, a régi Freimann SS-kaszárnya volt erre a célra felhasználva. Többnyire deportált személyek voltak ott: törökök, csehszlovákok, mindenféle nemzet. Amikor elkerültünk onnan, egy tanyán voltunk, kint a szabadban. A papírra, amit az UNRRA-táborban kaptunk, mindenből dupláját kaptuk, mint a német paraszt, aki verejtékkel dolgozott, mert jegyre ment minden. (Levánszky György, München, 1945 októbere után) Rendsburgban angol katonák voltak. Egy gyártelepen voltunk, repülődarabokat hordtak oda be az udvarba. Gyönyörű nagy kaszárnya volt ott, el volt látva ágyakkal, takaróval. Negyvennégyen voltunk leányok, hetényiek és szentpéteriek. Volt ott egy nagy raktár, ahonnan ki kellett hordanunk azokat a katonai dolgokat, sisakot, katonaruhát, meg valami gázt is, amitől aztán mind rosszul voltunk. És a gyárosnak is dolgoztunk, volt neki ott egy nagy kertje. Rendsburg mellett, Büdelsdorfban volt egy lengyel láger, lengyelekkel, azokat is úgy hurcolták el, mint minket, hozzájuk jártunk ebédre. Ők se tudtak hazajönni, mink se, nem tudunk értekezni senkivel. (Kajanné Lábszky Irén, 1945 májusától) Hadifogolytáborok Ha hadifogságról van szó, az emberek elsőként általában az őrtornyokra és a szögesdrótra asszociálnak. Az adatközlőim nagy része természetesen a fogságnak ezt a klasszikus formáját is átélte, amikor őrzött hadifogolytáborokban voltak elhelyezve. Sokan a gyűjtőtáborok rendszerén is átmentek, amelyekben a környéken összeszedett foglyokat összpontosították. Kivittek bennünket a falun kívülre a földekre, ottan leszurkáltak vaskarókat, körülhúzták őket két szál tüskésdróttal és oda tereltek minket. 1945. március 8-a volt, a szántáson egész híg malter lett, sár. Nekem volt egy hátizsákom, arra ültem rá éjjel. Hetvenen, nyolcvanan lehettünk bekerítve, olyan három-négy napig. El voltunk fáradva és se enni, se inni nem kaptunk, csak úgy voltunk, körülfogva géppisztolyosokkal. (Matus Géza, valahol Hamburg mellett) 24 Lowe 2014,116-125. 25 Judt 2007, 27-28. 26 Tárcái 1992,17., 40-41.
