Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)

Prohászka Marcell

PROHÁSZKA MARCELL

(Laczkó Sándor felvétele)

Prohászka Marcell Érsekújvárban született, 1924. június 14-én, egy polgári családba. Édesapja, Károly Imre (*1892) banki tisztviselő volt, nyugdíjaztatása után - az első világháborúban szerzett sebesülése miatt 75 százalékos rokkant volt - a Flenger női kereskedelmi szakiskolában tanított mint gazdasági szakember. Édesanyja, szül. Kauka Sarolta (*1894) háztartásbeli volt, de a szülei péküzletében segített mint elárusítónő. A házaspárnak három fia született - Marcellen kívül Ottokár (*1920) és Tihamér (*1922). Marcell szülővárosában végezte el az elemi iskolát és a reálgimnáziumot, ez után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt 1944-ig, amikor a szövetséges bombázások miatt beszüntették az egyetemeket. A hazajövetele után egy ideig a gázgyárban dolgozott, 1944 szeptemberétől a Ludovika tisztképző akadémiára vonult be, ahonnan újonckiképzésre vitték Várpalotára. Pár héttel ez után már a Margit-vonalban volt a fronton. Az év utolsó napján átlépték az akkori magyar-német határt és Németországban, sok viszontagság után, 1945 áprilisában amerikai fogságba esett. 1945 novemberében érkezett Budapestre, decemberben csak rövid látogatást tett Érsekújvárod a szüleinél. Budapesten, 1949-ben diplomázott mint gazdasági szaktanár, tanári pályafutását Esztergomban kezdte. 1953-tól Dél-Komáromba költözött. 1965-ben nevezték ki a Komáromi Gépíró és Gyorsíró Szakiskola igazgatójává, ahonnan 1987-ben nyugdíjba vonult. Példaértékű életművéért több elismerésben, díjakban részesült (Az oktatásügy kiváló dolgozója, Kiváló pedagógus, Kultsár-díj, Pro Űrbe, 2013-tól Révkomárom díszpolgára). Jelenleg feleségével, Évával él Dél- Komáromban. A házaspárnak két gyermeke született: Balázs (*1953), Sarolta (*1958), jelenleg (2016. szeptember) hét unokájuk és hat dédunokájuk van. Prohászka Marcell története hat beszélgetésünk (2013. július-szeptember, 2015. június, 2016. július, szeptember) és a „Sej-haj katona se lettem vóna” című hangfelvétel alapján lett megírva. Ezenkívül a Fórum Kisebbségkutató Intézet a „Video history” projekt keretében többórás filmfelvételt is készített vele.