Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
23 Jártunk ki a tengerpartra körülnézni, ott sok olyan kis ház volt, ahol halászattal foglalkoztak. (Kiaszta Zoltán, 1945 májusa) Kivittek bennünket tengerpartra, egyáltalán nem voltunk őrözve. Az állatok kint voltak a legelőn, az istállók nyáron üresek voltak, oda helyeztek el minket. Marha nagy töltés volt ott, a dagály mindig kijárt, hat óráig kint volt, visszament, hat óra múlva megint jött. Nyár volt, nem volt ott rossz, akkor már kaptunk jobban kosztot is az angoloktól. De közben a magyar százados volt a fejesünk, az intézett mindent. Kint volt a feleségével, leányával együtt, kaptak ott egy tanyát, szobát, egyszer el is kellett menni oda, valami papírt vittem, még le is cseszett, mert csak úgy benyitottam, nem kopogtam. (író Ernő, Schleswig-Holstein, 1945 májusa után) Az amerikai katonák sátrakban laktak, voltak vaságyaik, matracok, villany, rádió, minden be volt ott szerelve nekik. Tüzérek voltak, ott voltak az ágyúik is. Még egy kosárlabdapálya is volt ott, egy kosárral - kosaraztam is, arra tanítottak. (Sukola Mihály, Augsburg-Lechhausen, 1945. május eleje) Ha sorkatonákról volt szó, ha leventékről, az adatközlőim kis kivételeken kívül német vagy magyar parancsnokság alatt voltak egészen a háború végéig. Bár a szövetségesek a katonák és a parancsnokaik közötti köteléket gyakran felbontották, néha posztjukban hagyták a parancsnokokat, hogy vigyázzanak a legénységükre. Sőt, voltak olyan magyar egységek, amelyek kézifegyvereiket is megtarthatták, elláthatták saját táboruk őrzését, itt-ott még közrendvédelmi feladatokat is kaphattak - ez főleg a brit hadifogságra vonatkozott.23 Néhány adatközlőm a front átvonulása után kapcsolódott magyar alakulatokhoz, főleg a fiatalabb leventék kerestek védelmet az idősebb katonáknál - persze, ez néha rosszul végződött. Angol fogság volt, de a németeket osztották be, hogy törődjenek velünk. De amúgy minden angol felügyelet alatt volt. (Csermák László, Schleswig-Holstein, 1945. május közepétől) Amerikai fogságba kerültünk, de aztán a végén már a foglyoknak a foglyai lettünk, a tábori csendőrök tartottak minket mint foglyot. (Héder Ferenc, Linz környéke, 1945 májusától) Mi, leventék kevesen voltunk, együtt estünk fogságba a magyar csendőrökkel, meg a rendőrökkel. Azoknak megvolt a fegyverengedélyük is, amerikai fönnhatóság alatt. Olyan hegyoldalban volt a lágerünk. Kiadtak minket munkára a parasztokhoz, ott dolgozgattunk, követ szedtünk, krumplit ültettünk. Mi dolgoztunk, a csendőrök meg felvették a menázsit, a kaját, ami nekünk járt volna. Azt mondták, hogy tik olyan buták vagytok, mint hat pár rendőrcsizmatalp. Tanuljatok meg legelni, legyetek az ég madarai, fel a fára! Olyan erdő mellett voltunk, fel akartak bennünket másztatni a fára. Dobáltak bennünket fél téglával, a komámnak eldobták a lábát kővel. Hihetetlen, de így volt. (László Jenő) Az amerikaiaktól mink külön kosztot nem kaptunk, a hadosztály kapta meg az egész mindenséget, aztán ők rendesen szétosztották. (Balázs László, valahol az Enns partján) Az adatközlőim egy része civil táborokban is tartózkodott, ahová a menekülteket, a volt koncentrációs táborok lakóit, illetve a Németországban munkára fogott idegenek nagy tömegét gyűjtötték össze. Ezeknek a személyeknek egy helyre gyűjtése több célt szolgált: itt elsősorban jobb életkörülményeket biztosítottak a gyak-23 Tárcái 1992, 18-19.
