Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
22 modern, mechanizált nyugati (német, dán, francia) mezőgazdaság és aközött, amihez otthon voltak hozzászokva. Ott akkora volt a mezőgazdaság! Amikor hazajöttem fogságból, itt még semmi nem volt, a ló vagy az ökör húzott mindent. Ottan nagy modernség volt, Dánia még nagyobb mezőgazdasági állam volt, mint a német. A parasztnak annyi gépe volt... (Horesnyi Antal) Schleswig-Holsteinben voltunk egészen őszig, időközönként eljöttek hozzánk körülnézni a katonák. Az istállóknak a padlásán voltunk, mert nyáron az állatok nem voltak az istállóban. Segítettünk krumplit szedni, aztán főztek krumplit és adtak. Ment a cséplőmasina, de ott már nem gőzös volt, hanem villany hajtotta, ott kellett segíteni hányni a kévéket, ezt azt. És nem kézzel arattak, a ló húzta a gépet. Előbbre voltak, előbbre. (Posztós Sándor) Bár voltak különbségek a viszonylag jobban ellátott (és nem bombázott) vidéki lakosság és a leszegényedett városiak között, akik a háború utolsó hónapjaiban egyre gyakrabban veszítették el fejük felől a fedélt, az éleiemforrásokat és azokkal együtt a tradicionális német fegyelmet is,21 az adatközlők a polgári lakosság más olyan szokásaira is visszaemlékezett, amelyekhez otthon nem voltak hozzászokva. Kocsmába mentünk, vagy üzletbe, a biciklit vittem magammal és nem kellett lelakatolni. Akárhova le volt támasztva, és nem lopták el. Egy királyfai, Morovics, olyan kis, dagadt gyerek volt, azt mondja: Láttál már Lajoska ilyen világot? Nálunk ott van a bicikli, ellopják még a fejed alól is. (Petro Ľudovít, valahol Észak- Németországban) Dániába jutottunk ki, hát az valami csoda volt, letettem az utcasarokra a táskámat, másnap odamentem, ott volt. Ami nálunk nem volt. Ezt tanultam Dániában, a becsületességet, fantasztikus emberek voltak. (Jirka Ferenc) A nyugatosok sajátos csoportját alkották azok, akiket a szövetségesek egy adott területen összpontosítottak, ahol relatíve szabadon mozoghattak. Néhányan a szövetséges katonák közelében voltak, mint például Bódi Ferenc, aki leventetársaival és magyar katonákkal egy amerikai katonai táborban éltek. Mások, mint például Patasi Zoltán és Gányovits Alfonz, gazdasági épületekben lettek elhelyezve. Mindketten iratokat is kaptak a szövetségesektől, amelyek szabad mozgást biztosítottak nekik, akár nagyobb távolságokra is. A nyugati szövetségesek közül e tekintetben a britek voltak a legliberálisabbak.22 A brit kézre került leventék egy része hetekig, sőt hónapokig is az észak-német tengerpartvidéken volt elhelyezve, és általában csak ritkán találkoztak a fogvatartóikkal. Néhányuknak biztosították a fedélt a fejük felett és az élelmezést is, mások leginkább csak magukra hagyatkozhattak. Tengerparton voltunk elszállásolva, a dán partokkal szemben, egész november 1- ig. Angolok kísértek oda, kivittek bennünket egy hatalmas legelőre és azt mondták, uraim, mindenki szállásoljon el úgy, ahogy tud. (Strasser Ferenc, Kiel környéke) Friedrichskoogban felügyelet nélkül teltek a napjaink. Gazdáknál voltunk elszállásolva a tengerparton. Sok gazdaház épült egymástól úgy négy-ötszáz méterre. 21 Burleigh 2008, 633-634. 22 Tárcái 1992, 56.
