Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kosztolányi Gáspár
Az öregasszony visszanézett, eltörte kétfelé a bagettet és bedobta a kerítésen. Utána jött még két asszony, egy egészet bedobtak, azoktól már nem is kellett kérni, tudták, hogy hadifoglyok vagyunk. Körülbelül három hétig jártunk oda és alighogy kiértünk, minden reggel bedobtak öt-hat bagettet. Hadifogoly-jegyzetfüzet 1945 Szent Karácsonya - 1945. XII. 24. Enyhe, esős reggelre ébredtünk Ádám-Éva napján. Reggelire édes feketét és kekszet kaptunk. Közvetlen a reggeli után Rommel őrmester úr elrendelte a szobatakarítást. Horváth Sándor bajtársammal nekifogtunk a szobatakarításnak, mivel hogy ránk került a szobanaposság. Alapos munkát végeztünk mindketten. Annyi szemét összejött a szobában, hogy egy fél óráig állandóan hordtam a szemétdombra. Utána szépen felmostuk a padlót. Lassan elérkezett az ebéd, 1/3 kenyér és hatnak egy doboz sajt. Ebéd után kezdődött az igazi karácsony. Bedros és Salamon bajtársam nekifogott a karácsonyfa feldíszítésének. Mindenki hozzájárult valamivel, kekszet mindenki adott két darabot. Azonfelül készítettünk szaloncukrokat, csokoládékat különböző alakokban (sajnos csak kenyérből). Vattát szereztünk, arany és ezüst szalagokat, gyertyákat, szentképeket, s különböző porcelán díszeket, még cigaretta is került rá. Lassan, lassan egészen felépült a karácsonyfa, s olyan szép lett, hogy akármilyen békebeli karácsonyfának beillett volna. Én közben átmentem a 9-es szobába az egyik cipész bajtársamhoz. Bakancsomat javította, kevés várakozás után el is készült a bakancs, mire visszaértem a szobába, már egész ünnepies volt a hangulat. Lassan eljött a szenteste. Felekezetek szerint elénekeltünk egypár szép karácsonyi éneket, az ének után Kiss Lajos bajtársam egy szép előadást tartott „Gondolataim a világháborús karácsonyról” címmel. Közvetlen az előadás után szobaellenőrzés. Az ellenőrzésen mindnyájan jelen voltunk. A karácsonyfáért dicséretet kaptunk, az őrmester úr mindenkinek boldog karácsonyt kívánt. A szoba nevében Necker István igazgató tanító szobaparancsnok üdvözölte az őrmester urat. Megható percek voltak ezek, mindenki haza gondolt! Az ellenőrzés után mesélgettünk, majd lassan meghozták a vacsorát, tésztalevest és fasírozottat, húst kaptunk, egész szép adagot. Vacsora után cigaretta osztás volt, mindenki kapott tíz darab cigarettát. Igazán meg voltunk mindnyájan elégedve. Amint mesélgettünk, egyszercsak kopognak az ajtón. Vajon kik jönnek? Mendikások? Igen, mendikások, dicsérni jöttek a kis Jézust. Szép ősi magyar szokás ez. Még a drótkerítéssel bekerített lágerben sem feledkezünk meg erről. Ezekben a pillanatokban mindenki haza gondol, odahaza szeretné tölteni a szent karácsonyt, szeretteink között. Sajnos a sors mást rendelt nekünk. A mendikások elmondták mondókáikat, majd megkapják a szerény ajándékot - dohányt, cigarettát és frankot, ki mit tudott adni. Utána ismét mesélgettünk, énekeltünk, lassan mindenki nyugovóra tér. így telt el az első ünnep. 1945. XII. 25. Karácsonyi énekre ébredtem az első ünnep reggelén, bajtársaim valamivel hamarább ébredtek, mint én, de volt olyan is, aki még az éneket is átaludta volna, ha fel nem keltik. Itt a reggeli, kiáltja az egyik bajtárs, s tényleg meg is hozták. Kissé szokatlanul korán van ez, mondogattuk, de miért? Ma délben is kapunk főt ételt. Reggeli kakaós kávé s keksz. Nagyon ízletes valami volt ez. Ritkán eszik a fogoly ilyent. Alig megesszük a reggelit, újból hozzák a kekszet, úgyhogy két-169
