Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
11 gatra való evakuálásához. Ezenkívül még mindig nem szabadult meg attól az illúziótól, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egy újabb kommunizmus elleni keresztes háborúra szánná magát a németekkel együtt. A cselekvésével ugyan katonák és civilek százezrei számára tette lehetővé, hogy azok a nyugati szövetségesek fogságába essenek, de azon az áron, hogy a háború még egy szenvedéssel és vérrel teli hétig folytatódott.4 A német kormány által 1962-ben felállított bizottság szerint, amely élén Erich Maschke történész állt, a második világháború teljes ideje alatt összesen több mint 11 millió német katona esett hadifogságba, elsősorban a négy fő szövetséges (Szovjetunió, USA, Nagy-Britannia és Franciaország), valamint a kisebb szövetséges államok (Jugoszlávia, Lengyelország, Csehszlovákia, Hollandia, Belgium, Luxemburg stb.) kezébe. Tekintettel a keleti front nagy kiterjedésű harcaira, az volt valószínűsíthető, hogy többségük szovjet fogságba került. De éppen az említett félelemnek köszönhetően a statisztikák szerint a szovjeteket (akik 3 millió 155 ezer foglyot ejtettek) az amerikaiak (3,8 millió hadifogoly), és a britek (3,7 millió hadifogoly) is megelőzték. Még a franciák is, akik kevesebb idővel és viszonylag kis hadsereggel rendelkeztek, majd negyedmillió foglyot tudtak kimutatni.5 Bár a későbbi négy szövetséges megszállási zóna nem pontosan fedte azokat a területeteket, amelyeket az egyes szövetséges hadseregek katonailag elfoglaltak, mégis el lehet mondani, hogy a potenciális hadifoglyok sorsa már azzal eldőlt, hogy hol tartózkodtak a front átvonulásának idejében. A Maschke-féle bizottság számai német hadifoglyokról szólnak. De mennyi személy került nyugati fogságba a háborús Magyarország területéről? A tanulmányunkban nem bocsátkozunk bele a számoknak részletes ismertetésébe, hanem elfogadjuk annak a Stark Tamásnak és Tárcái Bélának az adatait, akik a legalaposabban foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Maguk az említett szerzők is bevallják azonban, hogy pontos számokat egyszerűen nem lehet megállapítani. A magyar fegyveres erők kivitele a Német Birodalom irányába 1944 októberében kezdődött. Az év novemberében a Szálasi-kormány megállapodást kötött a berlini kormánnyal magyar katonai alakulatok kitelepítéséről Németországba, ami félmillió hadra fogható magyar férfit érintett.6 A Németországba szervezetten kitelepített katonaság száma Stark Tamás számításai szerint 580 ezerre tehető - ebben a számban benne vannak a kiképző-, harci és az úgynevezett békealakulatok is (pót- és hátországi, tehát a fegyver nélküli alakulatok). A háború utolsó hónapjaiban a német területekre szoruló 580 ezer főből 280-300 ezer került angolszász és 260-280 ezer szovjet fogságba.7 Ezekben a számadatokban azok a személyek is benne vannak, akiknek a lakóhelyük az 1938 és 1941 között visszacsatolt területeken volt,8 tehát az én vissza-4 Kershaw 2013, 428. 5 Lowe, Keith: Krutý kontinent. Krv, chaos a bezprávie v Európe 1944 - 1949. Premedia Group 2014, 136., 145. 6 Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. Budapest, 1989, 49; Tárcái Béla: Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban. Budapest, 1992, 10. 7 Stark 1989, 50-52., 56. 8 Stark 1989, 51.; A szerző szavaival: „[...] az egyenlő teherviselési elv miatt a hadseregek alakulatait az ország különböző területeiről állították fel, ezért a létszámot illetően nem a jelenlegi, hanem az 1944. évi területet kell alapul venni.”
