Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Ásványi László
106 1945. XII. 26. És mégis kaptam ajándékot, a legszebbet, amit csak képzelhettem: levelet otthonról, melyből megtudtam, hogy szüleim élnek, mindenki egészséges otthon és Jani kivételével senki sem hiányzik otthonról. Minden rendben van. 1945. XII. 30. Ma ismét aláíratták az elbocsátási leveleket velünk, már nem is tudom hányadszor. 1946.1.10. Német foglyok jönnek a táborunkba Amerikából, akikkel szédületes üzleteket csinálunk Balázzsal. Rengeteg dohányunk és élelmünk van. Most lakok jól a fogságban másodszor. 1946.1.14. Bélhuruttal bementem három napra a revierbe. 1946.1. 25. Elaltatással megoperálták a fülemet. Kelést vágtak fel. 1946. I. 31. Egészségügyi kisegítő lettem az egyik legénységi századnál. így maradtam továbbra a gyengélkedőszázadnál. Mailly-le-Camp, az volt a legrendezettebb. Két vagy háromszáz gúla alakú sátor lett csinálva, körülbelül ötvenen lehettünk egy ilyen sátorban. A vas áthidalások le voltak borítva kátránypapírral, az nem ázott be, de rettenetes meleg volt, ha sütött a nap, az a fekete kátrány megduplázódva vitte be a meleget. Megcsináltuk magunknak a fekvőhelyet is: a konyhából dobálták ki a konyhakerítésen kívülre a nagy kartondobozokat, amikben az élelmiszert hozták Amerikából, azokat vittük be és csináltunk ágy alját belőle. így legalább nem közvetlen földön feküdtünk, ki mennyi kartont össze tudott gyűjteni, olyan magasan aludt. Puhának nem volt puha, de legalább nem engedte át a földnek a hidegét. Ott is nagyjából ugyanazt kaptuk, mint azelőtt: tejpor, csokoládé, kakaó, száraz bab, szárított gyümölcs, barack, datolya, füge és húskonzerv. Vagy a húskonzervnak egy ötdekás darabja, tudniillik, a sátrakban kiadták egészben, ami az ötven embernek járt, és ezt az ötven ember cserélődve - hárman, négyen, mindennap más - osztotta szét adagokra. A húskonzervből kaptunk három dobozt, ami már föl volt nyitva, előzékenységből, hogy ne legyen valami fegyvernek is használható nyitószerkezetünk. És azt el kellett ötven félé osztani, úgyhogy a végén volt egy olyan ötdekás nagyobb darab és ahhoz még jutott a végén egy vagy fél deka. Amit kaptunk másfél kiló babot, azt ötven embernek szemenként kiosztottuk, meg volt számolva, hogy egy embernek mennyi jár. A kakaó úgyszintén - kiskanállal lett elosztva ötvenfelé. Ez volt a hadifogolynak a legszebb, legjobb szórakozása, ez belekerült két-három órába, még ezt szétosztották, direkt húztuk az időt, mennél tovább játszani vele, aprólékos pontossággal: múlt az idő, múlt az idő, ez jó szórakozás volt estig. Mindenki árgus szemekkel leste, nehogy egyen belőle az, aki osztja, vagy magának nagyobbat osszon; kiporciózták, és mindenki választott magának, sorrendben. Ezek szigorú szabályok voltak a foglyok között. És amit kaptunk, azt gyorsan meg kellett enni. A száraz babot rágtam, az maradt a legutoljára, az utolsó szemet a következő reggel tettem a számba. Reggelre már kezdtünk kapni olyan háromnegyed liter, majdnem egy liter édes levest. Pempőnek mondtuk, abba bele volt főzve a tejpor, zabpehely, gríz, aszalt szilva. A húshoz, vajhoz, margarinhoz, sajthoz már akkor kaptunk valamit: először édes kekszet, aztán jött a kenyér is, és az is el lett osztva. Öt vagy tíz kenyér volt, ami jutott a sátornak, elosztva szeletekre, a végén még darabkák hozzá. Az első kenyér, amit kaptunk és elosztottunk, olyan egydekás darabka volt, akkorka, mint a reformátusoknál az áldozási kenyér. A végén már főtt ebédet is kaptunk, kelfőzelék és benne virsli földarabolva, vagy hús belefőzve. Jó dolog volt, de mindig kevés: egy fogolynak soha nem volt elege.
