Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Ásványi László
voltak, egyik részről a németek, másik részről az oroszok és ők, egy magyar alakulat a két front között. Innen is lőttek, onnan is, és állítólag egy földalatti bunkerba - hogy ott laktak-e, vagy csak megbújtak - az orosz bedobott egy kézigránátot és a Jani a lábán megsebesült, nem tudott járni. Állítólag bekötözték, ellátták és amikor elhalt a harc, vagy továbbmentek az oroszok, mondták neki, hogy vissza fognak jönni érte... Slussz, többet nem tudunk róla. 1945. IX. 15. Váratlanul jön a parancs a magyarok elszállítatására. Délután autóval szállítanak: Saint-Avold-Metz-Verdun-Chalons-en-Champagne-Mailly-le- Camp. Hatalmas sátortábor, ahol a németektől külön 7000 volt magyar katona van. Ide gyűjtik egész Franciaország területéről a magyarokat. 1945. IX. 16. Bekerülünk a táborba a többi magyar fogoly közé, ahol ismét találkozunk a régiekkel: Poór alz., fia, Szenei Ali, Lukachich Iván, Ecser János, Árkosi István, Debreczeni Ádám, Kaposi hadnagy. Az élelmezés nagyjából ugyanaz, ami ezelőtt volt, csakhogy behozzák németek a sátorba. Az ebédet magunk osztjuk szét. Egyelőre a tisztek között vagyunk zászlósok is, külön a legénységtől, de szó van arról, hogy minket a legénységhez tesznek át. 1945. X. 15. Elmegy közülünk az első magyar fogolycsoport haza. Ide tartoznak az anyaországba valók. Minket piszkos politikával B csoportba iratnak, ahová a felvidékiek iratkoznak. Bandi, Jani, Bence mennek haza. Én Balázzsal és Palival maradok együtt. Szorgalmasan tanulok angolul. 1945. X. 17. A megmaradt magyar csoportot áthelyezik a legénységhez egy másik cage-ba. 1945. X 31. Hirtelen parancsra 1500 közülünk összecsomagol és készülünk hazamenni. Átlépjük a „sóhajok kapuját” (táborkapu). Bevagonírozunk és kiosztják az úti élelmet. Mi 14 csomagot kapunk. Indulás előtt jön a parancs, hogy visszamegyünk a táborba, mert utazás haza nincsen. Szomorúan szedelődzünk vissza a táborba. Az élelmet le kell adni. Rettenetes lakmározásba kezdünk. 8 csomagot megettem, az eldobáltakból 8-at összeszedek és ezt sikerült bevinni a táborba. Most laktam jól először a hadifogságban. Hogy miért jöttünk vissza, nem tudjuk. A csalódás igen nagy, de kis elégtételt szolgáltatott a nagy lakoma, ahol csokoládéval és sajttal lakhattam jól. Rengeteg cigarettám van. Munkásszázad alakult házépítésre, amelybe én is bekerültem mint villanyszerelő. Javított kosztot kapunk. Megemlítem a kosztfelvételezést: Hajnali 4-5 h-kor reggelizés, d.e. 9-2 h-ig ebéd szétosztás, %4 h-kor vacsora. Rettenetes ez. De az élelmezés jóval megjavult. 1945. XI. 16. Ma másodszor indulunk neki a hazautazásnak és ismét sikertelenül. Éjjel 4 h-kor kelünk fel, összecsomagolunk és átmegyünk a vizsgáló cage-be. Itt fagyoskodunk a rettenetes hidegben délutánig, amikor megindulunk a főkapu felé. Innen azonban visszaküldenek és újból fagyoskodunk egész késő estéiig. Újból elindulunk, de ismét visszaküldenek, most már a táborba. Engesztelésül a csalódásért másnap kétszeres étkezést kapunk. A másodszori csalódás után mindenki elvesztette reményét. A visszatérés okát újból nem tudjuk. 1945. XII. 1. Az idő téliesre fordult, és bár a francia tél enyhe, mégis rettenetes sokat szenvedünk a hidegtől a szellős sátrakban. Rengeteg hó, eső esik, állandóan nagy sár van a táborban, úgyhogy alig lehet járni. Ebben a hónapban bekerülök Balázzsal a gyengélkedők századába, ahol feljavított élelmezést kapunk. 1945. XII. 24. Életem legszomorúbb karácsonya. Rettenetes elhagyottság, semmi öröm és rettenetes hideg. Aj. amerikaiaktól semmit se kaptunk. 105
