Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Ásványi László
104 logmenetben mentünk 8 km-t: Kreuznach-Gensingen-Horrweiler.3 Itt szálltunk vonatra. Fejenkint kaptunk az útra 8 drb. egységcsomagot Egész éjjel áll a vonatunk az állomáson. 1945. VI. 16. 24 h-i várakozás után végre délután 3 h-kor megindulunk nyugati irányban. Horrweiler-Homburg-Strasbourg. 1945. VI. 17. Kapunk még két és fél csomagot. Strasbourg- Metz-Saint-Avold. 1945. VI. 18. Kirakodás. Autón szállítanak a 20 km-re fekvő táborba. Ez csak tiszti tábor, melynek állandó jellege van. Az elhelyezés kátránypapírral fedett gúla alakú sátrakban van. Ebédet, vacsorát kapunk. 1945. VI. 19. Mielőtt végleges helyünkre kerülnénk, vizsgálat alá esünk. Akinek sok holmija van, annak elviszik és csak a minimális mennyiséget hagyják meg. A megmaradt élelmiszert is elveszik, azért nagy lakmározást csapunk. A holmikat osztogatják szét azoknak, akiknek nincsen semmijük. így szedek én is össze valamit az elveszett helyébe. Ma felvették rólunk az adatokat. 1945. VI. 20. Ujjlenyomatokat vettek fel rólunk és vöröskeresztes értesítőt írtunk haza. Végre ezek után bekerültünk a táborba a végleges helyünkre. Németekkel vagyunk együtt kétszázan. A táborban minden vezető helyen németek vannak, aminek sok hátrányát érezzük. Itt rendes konyha van és csak az általa főzött ételeket kapjuk. Reggelire 8 dl édeslevest, ebédre 8 dl vegyes főzeléket, vacsorára % kenyeret, húst, sajtot vagy csokoládét, lekvárt, gyümölcsöt. Sajnos, mindenből keveset. Eleinte nagyon tetszik nekünk ez és soknak látjuk, később azonban rájövünk, hogy ez is nagyon kevés, mert állandóan fogyunk. 46 kg vagyok, 30 kg-ot lefogytam. Itt kapunk a fogságban először dohányt. Itt már rendezett viszonyok vannak. 1945. VII. 10. A nem német területre tartozók átmegyünk egy más táborrészbe, ahol egy magyar őrnagy lesz a parancsnok. Andor Bandival, Batta Balázzsal és Fonnyadt Bencével vagyok együtt. Az elmenetelről és sorsunkról állandóan vannak hírek, de mind alaptalan és csak csalódást hoz. Munkásszázad alakult a táboron belül, amelyben felváltva szerepelünk. Nem nehéz munka és több élelmet kapunk. 1945. Vili. 27. Elment a táborból az első csoport, mely németekből állott. Állítólag haza mennek. Hetente kétszer hideg étkezést kapunk, amely az egységcsomagokból áll. Egy napra két papír- vagy pléhdobozt kapunk. Bad Kreuznachból kerültünk Franciaországba, és ott több táborban voltunk. Saint- Avoldban írhattunk először haza, mindenki kapott egy tábori levelezőlapot. Azt hiszem, hogy mindenki a családjának címezte. Sok hely nem volt rajta, egyszerűen csak annyit írtam, hogy élek, egészséges vagyok, várom a hazajövetelt, vigyázzatok magatokra, slussz. Aztán egyszerűen valakik összegyűjtötték ezeket a lapokat - nem is reméltem, hogy azt megfogja valaki kapni -, és érdekes, megjött. Később, Mailly-le-Campban, egy levelet kaptam otthonról is, akkor tudtam meg, hogy otthon a család rendben van, él, nagy baj nem történt. De a tőlem egy évvel idősebb Jani bátyámról nem tudtak. Csak már mikor hazajöttem, akkor tudtuk meg, hogy Németországban volt bevetve, ő másodéves, harmadéves orvostanhallgató volt, Pesten. Őket is katonasorba rendezték és kimentek Németországba, de nem mint orvosok vagy egészségügyiek, egyszerűen mint katonaalakulat. Stettin körzetében 3 Horrweiler, a szomszédos Gensingennel egy vasútállomásuk van - Gensingen-Horrweiler
