Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
hogy arányoson mutassam be az amerikai, brit és francia hadifogságot (illetve ezeknek a kombinációit), ugyanúgy azoknak a visszaemlékezőknek a történeteit is, akik a szó klasszikus értelmében nem estek hadifogságba. A véletlen szerencse úgy hozta, hogy a nyolc interjúalanyom az összes általam bejárt régiót is képviseli, nyugatról keletre haladva Somorjától egészen Érsekújvárig. Az előző könyvemhez hasonlóan, most is úgy döntöttem, hogy a nyolc történetet nem a visszaemlékezők hadifogságba esésének pillanatától, hanem a katonai bevetésük kezdetétől írom meg. Ahogyan azt Vasvári Zoltán írta az egyik tanulmányában, számarányukhoz mérten a nyugati hadifogságba kerülteknek gazdagabb írásos emlékanyaga maradt fenn, mint a szovjet hadifogságba kerülteknek.1 Hasonló tapasztalatom volt saját visszaemlékezőim esetében is - hiszen amíg a szovjet hadifogságot megjártak leginkább csak tábori leveleket, illetve elbocsátó papírokat tudtak felmutatni, több „nyugatosom" is naplót vezetett, illetve feljegyzéseket vetett papírra, nem beszélve az otthon megírt visszaemlékezésekről. Hasonló a helyzet a képanyaggal is: az egyetlen szovjet fogságból származó képem - Pozsonyi Ferenc ceruzával rajzolt portréja - erős kontrasztban áll a Nyugaton készített fényképek viszonylagos bőségével. így például a felsőszeli Vajda István egy egész fényképgyűjteményt tudott hazahozni a francia fogságából. A jelen munka kezdettől fogva nem azzal az ambícióval íródott, hogy a felvidékiek nyugati hadifogságának teljes történetét bemutassa. Ahogyan már rámutattam, a nyugati szövetségeseknél eltöltött hadifogság történetét elsősorban a viszszaemlékezők szubjektív történetei alapján próbáltam felrajzolni, miközben történeteiket a témával foglalkozó szakirodalom viszonyrendszerébe igyekeztem behelyezni. A most elmaradt levéltári kutatás a jövő feladata lesz. A téma feltárását persze már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni, amikor még jóval több potenciális visszaemlékező élt közöttünk. Ahogyan látni fogjuk, a nyugati hadifoglyoknak a legnagyobb részét éppen azok a férfiak alkották, akik a háború végén benne voltak a katonakorban, míg az adatközlőim döntő része éppen a fiatalabbak csoportjába tartozik. Feltételezhető, hogy a fiatalabb visszaemlékezők emlékezete több esetben eltérhet az idősebb katonák benyomásaitól, akikre például a szövetséges katonák nagyobb szigorral néztek, mint valami serdülőkorban lévő fiatal leventékre. Az adatközlőim közül teljesen hiányoznak viszont a nyugati fogságba került férfiak legidősebb korosztályai, azok, akik akár első világháborús tapasztalattal rendelkeztek, s akiket a háború végi nehéz hadi helyzet és emberhiány miatt szintén bevetettek. Problémaként jelentkezik az is, hogy az eddigi kutatásaim kizárólag Dél-Szlovákia nyugati járásaira korlátozódtak. És végül figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az esetek döntő részében olyan visszaemlékezőkkel beszélgettem, akik magyar nemzetiségűek voltak, holott a Magyarországhoz visszacsatolt területről sok szlovák nemzetiségű személy is nyugati fogságba került. A kevés kivételek közé tartozik Kopáčik Štefan és Petro Ľudovít, azzal, hogy az utóbbi nemzetisége is kérdéses. (Az ő szövegük szlovákból van fordítva.) Ahogyan azonban látni fogjuk, éppen a nemzetiségi hovatartozás játszott nagy szerepet a felvidéki nyugatosok hazaérésében. 1 Küllős Imola - Vasvári Zoltán: Áldozatok. A második világháborús hadifogolytáborok és sztálini lágerek folklórjából. Európai Folklór Intézet, 2006, 55.
