Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Tóth Károly
TÓTH KÁROLY Tóth Károly 1917. október 26-án született Vágkirályfán, Tóth Péter és Pintér Etelka fiaként. A hét testvér közül Károly volt a harmadik. Tóthék és Pintérék magyar nemzetiségűek voltak, a második világháború előtt csak Péter beszélt szlovákul, aki gyermekkora egy részét egy majtényi szlovák családnál töltötte. A családapa egy viszonylag jómódú parasztgazdaság tulajdonosa volt, egy ideig a községi elöljáróság tagja is volt és a községi pénztárnoki posztot is betöltötte. A szülők a gyermekeiket római katolikus vallásban nevelték. Károly a nyolc elemit a helyi római katolikus elemi népiskolában végezte. Berukkolásáig a családi gazdaságban dolgozott. 1941. október 1-jén rukkolt be a 22. m.k. gyalogezredbe Komáromba. 1942 áprilisában, a magyar 2. hadsereg keleti hadszíntérre történő kiszállításakor kórházban volt (rühességet, illetve mumpszot szimulált). Ez után is többször szerencsésen sikerült kikerülnie a frontszolgálatot - egészen 1943 augusztusáig. 1944 júniusában került szovjet hadifogságba, ahonnan 1947 októberében jutott haza. Egy évvel a hadifogságból való visszatérése után házasságot kötött Kocsis Jozefinnel. A házaspár gyermektelen maradt. A visszatérés utáni első években Károly magángazda volt, a szövetkezetesítés után egészen a nyugdíjaztatásáig a helyi földműves-szövetkezetben dolgozott mint traktorista. Tóth Károly az első riportalanyom volt, akit voltaképpen nagyapám, Szulló Lénárt hadifogságbeli története végett kerestem fel - nagy meglepetésemre az első két interjú alkalmával majd kilenc órát beszélt saját sorsáról. 2009 szeptembere és 2010 októbere között tizenkét látogatást tettem nála. Tóth Károly 2010. november 28-án hunyt el, nem egész két hónappal az utolsó interjú elkészítése után.
