Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)

Merva Arnold

- Festéket hoztatok? - mert hogy hát őnekik nincs festékük.

Honnan a jó istenből hoztam volna én festéket? Vakarta a fejét, azt mondja mindjárt:- Nem baj, vidd ki őket, meszeljék ki a lakásomat.

Olyan lakást kapott, hogy annak nem tetszett a belseje, vagy lehet, hogy elhanyagolt volt, ki kellett meszelni. Bementünk, mindjárt rendelkeztünk: asztalok, szék, forsnik vannak? Vannak, minden van. Egymás mellé álltunk, Laci azt mondja nekem:- Te, én a büdös életben nem meszeltem!- Hát mit gondolsz, én meszeltem?

Én csak úgy nekiálltam, megkevertük a festéket, persze én annyit hallottam már, hogy bele kell nyomni az ujjakat, és ha a két ujj között hártya van, akkor jól ragad, akkor jó lesz a festés. Az öreg, aki a házigazda volt, csak nézett bennünket. Elkezdtem, ahogyan az édesanyámtól láttam: fel, le, fel, le, szépen szabályosan, hát nem tudtam mást csinálni. Egyszer csak az öreg megszólal:- Ez szakember! De te már nem vagy az - mutatott a Lacira.

Laci aztán röhögött, ő tudott szlovákul, mert az anyja egy Pest környéki szlovák asszony volt, szlovákul mondja neki:- Hát persze hogy nem vagyok az! Én esztergályos vagyok!

Szóval ilyen hülye dolgok is előfordultak.

Potyeprovo

Aztán mikor kivittek bennünket Potyeprovóba,9 ott még november 7-e után egy ideig dolgoztunk, aztán kijött hozzánk egy alezredes. Zsigulovnak hívták, ő körzeti felügyelő volt, nem tudom, mekkora körzete volt, de nagy körzete lehetett. Az velünk szemben nagyon emberséges volt, valahogyan együtt tudott érezni:- A hadifogság, az hadifogság - mondta -, hiába, azok vagytok, ezt kell elviselni. De mi azon vagyunk, hogy könnyebb legyen nektek. Haza fogtok menni.

Mondtuk, hogy ezt már sokszor mondták, meg sokan mondták.- Higgyetek nekem - mondta - megyek nemsokára Moszkvába, ezt a csoportot feltétlenül hazavisszük.

És akkor mi ebbe egy kicsit belenyugodtunk, szavahihetőnek találtuk az illetőt. Ez még november vége felé volt, mi azóta bíztunk benne, és a végén tényleg hazakerültünk. Mert a politika is úgy indult, itt Magyarországon is, hogy meglett ígérve, hogy 1948-ban már hozzák haza a még ott lévőket. És akkor május elsejére mi voltunk az ajándékcsomag: ezerötszáz foglyot kaptak akkor egyszerre. De nem biztos, hogy a Zsigulov érte el ezt - tulajdonképpen mi azt kiérdemeltük, amikor megnyertük a november 7-i munkaversenyt.

De ugyanakkor elrendelték azt is, hogy nem kell kimenni dolgozni, csak aki önként megy ki. Aztán önként jártunk, különösen mikor erdőre rendeltek bennünket. Gyönyörű vörösfenyőerdők vannak azon a részen, legalábbis ott, ahol én voltam, Potyeprovo környékén, a vasútnak a túlsó oldalán. Jártunk ki az erdőre, pedig az csúnya munka volt. Először kidöntött fákat kellett felrakni ezekre a Studebakerekre, ott a nyolc méter volt azt hiszem az alap: kidöntöttük a fát, és akkor az első nyolc méte-279

9 Nem sikerült azonosítani.

M E RV/