Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Merva Arnold
hogy káromkodjon. Elmesélte az egész életfolyását és tőle tanultam meg, hogy lehet már márciusban újkrumplit vinni a piacra. Ők gazdálkodtak, a soproni piacból éltek.- Nyáron - azt mondja -, mikor a búzát learattuk, azonnal a tarlóhántás, amint lehetett, megszántottuk, bele a krumplit, októberben szedtük az újkrumplit, le a pincébe, a homokba, februárban szedtük ki onnan, és vittük a piacra mint újkrumplit.- Ilyen bolondságot kitaláltatok - nevettem rajta.- Hát - azt mondja - nálunk ez így megy. Sokat mesézett nekem az ottani életről, meg a Mancikájáról. Érdekes gyerek volt. De ő egy kicsit úgy, szóval okkal volt kint. Nem csinált ő semmi rosszat, csak jelentkezett a Hunyadiba.7 Önkéntesként ment ki, és aztán Lengyelországban voltak kiképzésen, úgyhogy ők már sokkal hamarabb orosz kéz alá kerültek, fogságba. Ott, Szavicsiban divatba jött a sakkozás: mikor az embernek egy picikével jobban megy, akkor már kulturális igényei is vannak. A Szabó Dezső egy olyan jó, eleven eszű falusi gyerek volt, a haverja meg egy román származású, Triumfnak hívták. Mind a ketten Mezőhegyes tájékáról voltak, a román határ tájékáról, ezek mindig együtt játszottak. Már rájuk sötétedett, és akkor a Dezső azt mondta:- Ne lépj oda, azt nem lehet - és akkor leütötte neki a királynőjét.- Honnan jöttél ide, hisz a másik oldalon volt!- Ne pofázz...! Olyan veszekedéseket tudtak csinálni akkor, hogy az nem közönséges.- Bolondok, hisz nem is látjátok - mink csak nevettünk rajtuk.- Épp azért - azt mondja. A Dezső csuda jó humorú ember volt: mikor az mesélt, akkor annyit nevettünk rajta, hogy igazán. Ő is a számkivetettek között volt ott Szavicsiben. Csináltam neki egyszer fogat, 1947-nek a tavaszán, nyarán lehetett ez. Ezüst kétpengőst kalapáltunk ki vékonyra, és abból alakítottam ki a fogat, úgy, hogy be tudta feszíteni a két fog közé. Úgy járt katonakorában, hogy valami marha őrmester kitalálta, hogy lovast fognak játszani:- Felültem, én voltam felül - gondolom nyöghetett a lova őneki, mert ő olyan vaskos gyerek volt - összement a két ló, a másik lerántott engem, én estem alulra, az meg a bakancssarokkal ráesett a számra, kiment a két fogam. Aztán - hiába volt akármilyen jópofa - »hallgass, te fogatlan öregasszony«, így meg úgy mondták neki. Ott jöttünk mi össze azokkal, akiktől több mint egy éve váltunk el, őket onnan Ivanovóból Szavicsiba hozták be. Ivanovóban kolhozban voltak állítólag, de nem volt valami aranyos helyük. Dacára annak, hogy kint voltak, szabadabban voltak, mint mi. Jött a szénakaszálás ideje, és akkor bizony hajtották őket rettenetesen. De az istennek nem tudták megcsinálni a normákat. Könnyű azt mondani, hogy hát »akkor ez a darab, ezt estére levágjátok«, de aztán betartani - hát vagy nehéz, vagy könnyű. És általában nehéz volt, nem tudták megcsinálni a normákat. A munka nem fogyott, mert ott voltak előttük még a hatalmas rétek, tisztások, amik az erdőben voltak. És ahol süppedős volt nagyon a talaj, oda is hajtották őket. Ottan meg különösen nem lehet kaszálni, ahol az ember térdig elsüpped. És csak vágni kell a szénát, hát ez egy őrültség. Volt ott egy Novák nevezetű, az állítólag segédjegyző volt valahol, viszonylag intelligensebb emberként ő volt a szakaszparancsnok. Nem csinálták meg a normát, 7 Hunyadi 25. SS-páncélgránátos hadosztály
