Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Sulci József
A sógorom az első republika alatt a csehszlovák hadseregben volt, aztán a háború alatt a fronton is volt, már mint magyar katona. Azt mondta, hogy a csehszlovák hadseregben nem volt olyan durvaság, mint a honvédségnél. Sokszor voltak túllépések. A magyar hadseregben szokás volt a gúzsba kötés. Az ember olyan szorosan össze volt húzva, hogy elszorult a gyomra, levegőt se tudott rendesen venni. Aztán elbillentették oldalra, és ha jó erőben volt, hogy megbillentette magát és föl tudott ülni, akkor úgy maradt, de általában megint ellökték. És ha elájult, akkor leöntötték hideg vízzel. Vagy aztán a kikötés: hátul összekötötték a kezeket, a kötél végét földobták karóra vagy gerendára, aztán addig húzták fel az embert, hogy már csak a lábujjhegye ért le a földre. Nem teljesen a kéz tartotta a súlyt, de a váll- és hátizmok nagyon megfeszültek. A katona öt-tíz percen belül elájult, aztán leöntötték vízzel, felébredt, és akkor tovább lógatták. A legrövidebb a kétórai kikötés volt. Komáromban kötöttek ki katonákat, de én nem láttam saját szemere, csak hallottam róla. Általában nagyobb kihágásokért voltak így büntetve a katonák: engedély nélküli eltávozás vagy lopás miatt. De a mi századparancsnokunk nagyon intelligens ember volt, ő ilyen büntetést nem alkalmazott. Nagy gyakorlaton 1944 áprilisában nagygyakorlatra mentünk. Gyalog indultunk Komáromból Kisbérnek, Bakonyszombathelyen, Gicen és több apró falvakon keresztül Bakonyszücsre, ez volt a századunk körlete. A gyakorlatunk Bakonyszücs és Fenyőfő között volt, éles tölténnyel. Szerencsére úgy telt el, hogy sebesülés nem volt. Parasztházaknál voltunk, olyan helyeken, ahol pajták voltak, azokban szállásoltak el. Áprilisban még elég hűvösek vannak, főleg éjjelenként fáztunk, ilyenkor az istállóban húzódtunk meg. Május 1-jén a házigazda lányának szép májfát állítottunk. Helyes volt, olyan 18-19 éves, ő informált minket a faluban történtekről. Tőlünk harmadik vagy negyedik házban is volt egy helyes lány. Nem vetette meg a szerelmi játékokat, és mindig akadt partnere. Összeszedett valami nemi betegséget és továbbadta, úgyhogy a faluban lévő katonaságot orvosi vizsgálatra rendelték, és két főnél betegséget állapítottak meg. A lány május elsejére száraz szilvafát kapott a kapujához, ami az anyjának nem tetszett. El akarta zavarni a katonákat, és verekedés lett ebből. Emiatt nem volt szabad kimennünk az utcára, még a kocsmába sem. A századparancsnokunkat visszarendelték Komáromba az ezredparancsnokságra, a helyettese egy öregebb hadnagy lett. Hetünket beosztottak őrségbe a lőszerraktárba, Szabó Márton volt az őrparancsnok. Unatkoztunk, és elkezdtünk pénzezni: a fal tövébe dobáltuk a húszfilléreseket, aki a falhoz legközelebb dobta, az összeszedte az érméket, mondta, hogy fej vagy írás, és feldobta őket. Magyar címeres oldala volt a fej, az írás a húszfilléres felirat. Azok a húszfilléresek lettek az övéi, amit mondott. Amikor megkerültem az épületet, dobtam, és az én érmém esett legközelebb. Ahogy szedtem fel a pénzdarabokat, abban a pillanatban az épület mellől kibukott a hadnagy és meglátta, mit csinálunk. Kérdezte, ki az őrparancsnok és az őr. Jelentkeztünk és jól lehordott bennünket. Elment és pár perc múlva új őrséggel jött, minket leváltott és azonnal becsukatott egy pajtába. Egész éjjelt a pajtában kellett tölteni, még a pokrócot sem engedte odahozatni. Reggel kihallgatásra mentünk, a Szabóval hétnapi zárkát kaptunk, a többiek három napot. Délután befutott a századparancsnok, hozta az írásos parancsot, hogy másnap reggel vagonírozunk és megyünk vissza Komáromba. A hadnagy jelentette, hogy mi történt és milyen büntetést kaptunk. 143 f) U
