Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Sulci József
még ha komáromiak voltak, akkor se, bent kellett maradniuk a laktanyában, csak napközben mehettek el, ha kaptak eltávozást. A tiszteknek külön szálláshelyük volt a laktanyában, de nem a századkörletben. Gyakorlatra is csak helyben került sor, a laktanyaudvarban. A gyakorlat tárgya tüzelőállás építése a várfalon belül. A Bíró Karcsival és a századparancsnokkal lőelemeket számítottunk: a Duna hídfeljárójára jobb és bal parton, valamint a városba vezető utakra, a Vág-Duna-hídra, vasúti hídra, állomásra és a hajókikötőre. Ezek mind be voltak mérve és a lőelemek feljegyezve a kis noteszban, amit nem volt szabad elveszteni, mert abban volt minden lőelem. Nem tudtuk, miért csináljuk ezeket a beméréseket, és valahogy nem is érdekelt. Rövidesen aztán kiderült. Közben rájöttek, hogy a létra eltűnt. Mindenütt keresték, a századoknál átnézték a legénységi szobákat, gondolták, hogy majd találnak valahol valami nyomot. Úgy látszik, nem csak mi csináltuk ezt, hanem más századoknál is, mert a század parancsnok mondta, hogy a laktanyában több helyen eltűntek a létrák és hasonló tűzrendészed eszközök. Egy ilyen összetartási nap délutánján a tisztek a századparancsnok szobájában kártyáztak. Azt mondta a századparancsnok:- Sulci honvéd, gyújtson be a kályhában, hűvös van - mondja a századparancsnok.- Jelentem, nincs mivel begyújtani.- Nem érdekel, hajtsa végre a parancsot! Elmentem a szobánkba, hogy majd kiszedem a kályhából a fát és majd azzal gyújtok be, de már nem volt mit átvinni, már nálunk is begyújtottak. Visszaballagtam, lesz ami lesz, be kell gyújtani. Megpróbálok észrevétlenül kivenni egy-két darab fát, amit majd kint elhasítok. Le is guggoltam az ágy mellé, kihúztam egy darab fát - no, ez sikerült! No még egyet és aztán minden jó lesz. Egy kissé ideges voltam és nem a felső guglit fogtam meg, kihúztam és a többi ledőlt és kigurult az ágy alól. A zörgésre a századparancsnok és a többiek odanéztek. Pont olyan darab gurult ki, amiben fúrás volt, a létrafok helye látszott:- Sulci honvéd, milyen fa ez?! - kérdezte, és vigyázzba vágtam magamat:- Alázatosan jelentem, hogy puhafa.- Azt látom, de mi az a lyuk benne? A helyzet tarthatatlan volt:- Alázatosan jelentem, ez létra volt. Egy pillanatra csönd lett, rám néztek, majd a századparancsnok azt mondja:- Hogy került ez ide?- Alázatosan jelentem, ide hoztam, mert tudtam, hogy itt nem fogják nézni. Ezzel pótoljuk a tüzelőt, mert a két kanna szén az kevés, attól nem lesz meleg a szoba.- Csak végezze tovább a dolgot - mondta mosolyogva -, bújjon be az ágy alá és rakja ki a fát. Kiraktam a fát, megolvasta és azt kérdezte:- Hány darab kell begyújtáshoz?- Alázatosan jelentem, három darab - hirtelen rávágtam.- No, akkor még két napig elég lesz, rakja vissza, de ebből egy darabot sem vihet el! A három zászlósnak meg azt mondta:- Uraim, mi nem láttunk semmit, kártyázzunk tovább. Sulci honvéd, most már aztán gyújtson be! így simult el a létraügy. 141 SULCI JÓZSEF
