Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Sulci József
a különbség itt is megmutatkozott: mi mertünk jelentkezni. Haragudtak ránk és ezt éreztették is velünk. Ez után sokszor fölmosatták velünk a padlót, akkor is, ha tiszta volt, még olyan disznóságot is megcsináltak velünk, hogy fogkefével kellett kefélni. A kettőnk ágyát mindig szigorúbban ellenőrizték és szétdobták, hogy nincs rendben, a ruhapolcokon is a mi ruháink voltak mindig rosszul, ezeket is ledobálták. Amiben csak lehetett, hibát kerestek és a hibák végett mindig csuklóztattak (békaügetés, fekvőtámasz, feküdj, föl), ezekkel kínoztak mindennap. Később a 31 kilós aknavető csövével kellett guggolást-felállást végezni, méghozzá úgy, hogy a cső mindig egy magasságban legyen. A két ágy vége közé kellett állni, az ágy végére rátették a gyufásdobozt, és az aknavető csövet úgy kellett fogni, hogy a skatulyát le ne verjük. A sok kitolás, kínzás bizony elkeserített. Egy pihenő alkalmával egy fa tövében ültünk a Karcsival és beszélgettünk, hogy ez már túl sok, amit csinálnak velünk. Közben odajött a századparancsnok, de olyan csendben, hogy mi nem vettük észre. Hallotta, mit beszéltünk és amikor észrevettük, meglepődtünk. Kérdezte, hogy mi a bajunk. Nem mertünk mindjárt szólni, csak hallgattunk, de ő csak biztatott, hogy mondjuk el. így aztán elkezdtem mondani, hogyan tolnak ki velünk az öreg katonák és az altisztek. Meghallgatott és aztán a Karcsit is megkérdezte, hogy ez igaz-e. Azt mondta, hogy úgy van, ahogy elmondtam. Aztán elkezdtük a gyakorlást. A következő pihenőben a századparancsnok félrehívta az öreg katonákat és az altiszteket. Nem tudjuk, mit mondott nekik, de attól fogva már szelídebbek lettek, csak néha-néha toltak ki velünk. A tisztjeink általában iskolát végeztek, a bevonuló katonák közül az iskolázottak kaphattak rangot. Aki érettségizett, az általában három hónap után megkapta az őrvezetői rangot, a tanítók a kiképzés után már mindjárt őrmesterek lettek. Azok hamarabb kapták a behívót, mint mi, hogy mikorra bevonulunk, legyenek kiképzők. A tisztek keverve voltak, az anyaországiakon kívül voltak Felvidékről származó idősebb katonák is, akik még a csehszlovák hadseregben szerezték a rangot. De volt közöttük tényleges tiszt is, aki katonai iskolát végzett, mint például a mi századparancsnokunk, aki Pesten végzett katonai akadémiát, Ludovikát! A századparancsnokom süttői lakos volt, az apja a MÁV-nál volt főmérnök. Eltávozásra vagy szabadságra mindig a Dunán túli vasúton közlekedtem, így a mosnivaló alsóruháját mindig tőlem küldte haza Süttőre. A vonatról le sem kellett szánnom, csak kiáltottam a forgalmistának, hogy „Áprili Ferenc ruháját hozom” és mondtam, melyik vonattal jövök visszafelé. Akkorra az anyja vagy a forgalmista ott volt a tiszta ruhával, kikiáltottam az ablakon, hogy Áprili Ferenc csomagját kérem és feladta, hogy vigyen neki. Persze, küldtek kalácsot is, meg mit tudom én miket. Sokszor voltam így otthon. Néha már nem is volt kedvem jönni, de a katona nem mondhatta, hogy nem csinálom, olyan nem volt. Parancsba kaptam, hogy a ruhát vinni kell, ezzel pedig automatikusan járt az eltávozási levél is. Betegállományban A mi századunknál csak egy öltözőruha volt, ebben jártunk gyakorlatra, kimenőre, eltávozásra, szabadságra, úgyhogy nagyon tisztán kellett tartani, hogy kiengedjenek 1 Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia - a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézménye 1945 előtt. 137
