Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Gál Milán

GÁL MILÁN- Nem, ott sem vettem részt aktívan.- A kommunista pártnak tagja voltál?

94 - A Csemadokban sem?- Nem.- Hogy élted meg 1968-at? Nem voltál még idős, de azért gondolom, emlékszel valamire?- Igen, 68-ban tízéves voltam. Mint falusi gyerek, könyvhöz nem nagyon jutottam, bár akkoriban nyílt meg a könyvtár is Paláston. Azelőtt az egyedüli lehetőség, hogy az ember az iskolai könyvein kívül is olvasson, lényegében csak az újság volt. Már gyerekkoromban olvastam az Új Szót. Nem akarok nagyképű lenni, de én szerettem az Új Szót olvasni. Mindig elolvastam benne még azokat a dolgokat is, amiket nem értettem, a politikai cikkeket is. Elolvastam a sportot, egy-két cikket, ami érdekelt, aztán a többit. Érdekeltek a politikai információk, mert szerettem, ha tájékozott vagyok. Természetesen amit az akkori sajtó írt, abból voltam informált, és a Szabad Európa Rádióból, mivel tévé nem volt. Ezek voltak a hírforrásaim. Elég élénk volt a közélet akkoriban a faluban. A szomszédok este átjöttek egy pohár borra, vagy mi mentünk hozzájuk, s mi, gyerekek hallgatóztunk, hogy miről beszélnek a felnőttek. Az út mellett ülve napokon át figyeltük a páncélozott autók felvonulását itt, a Léva és Kürtös útvonalon.- Volt valamilyen kapcsolatod a 70-es, 80-as évek ellenzéki embereivel?- Sajnos nem.- Jogvédő bizottság vagy a magyarországi ellenzék?- Nem, nem volt senkivel. 89-ig aktívan nem politizáltam, hogy például szerettem volna irányítani, kisebb, szűkebb körben, vagy valahol, úgy abszolút nem politizáltam, s ha igen, akkor csak passzívan, tehát hogy érdekeltek a hazai, a magyarországi és a világpolitikai események. Például tudtam tizenöt éves koromban az ugandai köztársasági elnökről, Dél-Amerika bármelyik jelentős politikusáról, aki a napi sajtóban szerepelt. Ilyen szinten politizáltam. Aktívan 89-ig egyáltalán nem.- És 89-et követően? Eljött 1989 november 17-e. Ezt hogy élted meg?- Egy kicsit talán mégis visszamennék fél vagy egy évvel. Ez jött magától. Figyelve a magyarországi eseményeket, a világpolitikai eseményeket, valami már nem volt rendben, valami már mozgott, csak én sem tudtam, s gondolom többen sem, hogy mi is lesz, de éreztük, hogy valami nincs rendben. Elég gyakran jártam akkoriban Budapestre színházba, focimeccsre, szórakozni, mert nincs messze, csak 80 kilométerre. Az utcák, a pályaudvar tele volt könyvesbolttal, asztalokkal. Szerettem vásárolni az olcsó füzeteket is. Egyszer, a Nyugati pályaudvaron történt, ránézek egy ilyen füzetre, két vagy három kiadvány volt egymás mellett. Cseh és szlovák nyelven