Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Gál Milán
írott kiadvány volt, egy szamizdat füzet, amelyet a cseh emigráció adott ki. 15-20 95 forintért megvettem. Aztán már kezdtem ezeket keresni. Szintén a Nyugati pályaudvaron, talán ugyanazon a helyen találtam egy másik kiadványt, abban volt a Néhány mondat politikai pamflet és 150 név, akik már aláírták ezeket a dolgokat. Akkor kezdet érlelődni bennem, hogy meg kellene mozgatni a dolgokat, meg kellene mondani, hogy én a másik oldalon állok. Aztán, ugye, ott voltak a Panoráma elleni szervezett tiltakozások. Ipolyságról is elment egy tanítónőnek a levele az Új Szóba, hogy fölháborította a Dubčekkal készült interjú. Bosszantottak ezek a dolgok, hogy vannak emberek, akik ilyenre kaphatók. A barátaimnak elkezdtem ezeket a füzeteket kölcsönözgetni. Ma már nincsenek meg, mert a 90-es évek forgatagában valaki nem adta vissza, sajnos elkallódtak. Ehhez jöttek aztán a konkrét események 89 őszén. A munkából hazatérve az időről megfeledkezve hallgattam a Szabad Európa adásait. Közvetítették a prágai eseményeket, s bizony az első napokban nem volt egyértelmű, hogy merre fog billenni a dolog. S drukkoltam, bírják ki még a tüntetők, mert ha az elán csökken, akkor még visszarendeződés is előfordulhat. Amikor már lényegében eldőlt a küzdelem, az az általános sztrájkra való felhívás volt.- Visszatérünk még az általános sztrájkra, de előtte mondd el, hogyan fogadtad te, a családod s a munkahelyeden hogyan fogadták ezeket a 89-es eseményeket?- A munkahelyen volt három-négy ember, akikkel a füzetek révén, ahogy már említettem, félrevonulva megbeszéltük a dolgokat, politizáltunk, ekkor már többet is. Minden egyes cikket naponta fél-egy órában megvitattunk, mikor mennyit sikerült lecsípni a munkaidőből. Megbeszéltük, kinek mi a nézete róla. De ez csak pár emberből álló csoport volt.- S november 17-e után? Mi történt a munkahelyen? Még a TRANSPETROL-nál volt?- Igen, ez egy prágai székhelyű vállaltnak volt az üzeme, 82-től dolgoztam ott, akkoriban egy számítógépközpontnak voltam a vezetője.- A munkahelyen hogyan fogadták? Mi volt az első órákban, napokban, hetekben?- Az első napokban az emberek visszafogottak voltak, és feszült volt a hangulat. Senki sem mert erről nagyobb csoportban beszélni vagy nyíltan valamit csinálni. Az első megmozdulás éppen az általános sztrájkra való felhívás elhangzása volt. A merészebb emberek számára az volt az impulzus. Lökést adott, hogy valamit konkrétan is csinálni kell. Én reggel 6 órakor mentem be a munkahelyemre - ehhez tudni kell, hogy nálunk az üzemben állandó, 24 órás szolgálat van -, azok, akiknek akkor szolgálatuk volt, már elkezdtek valamit, s reggel félénken megszólítottak, hogy nekem mi a véleményem, s hogy a mi részlegünk hogyan fog reagálni. Természetesen mi is bekapcsolódtunk a sztrájk szervezésébe, ami, ha jól emlékszem, 11 órára volt meghirdetve. Az emberek többsége passzívan állt ezekhez a dolgokhoz.- Te részt vettél a VPN vagy az FMK megszervezésében? Ha igen, akkor hogy zajlott le ez, milyen szerepet vállaltál?
