Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Gál Milán

yt, a zenék között sok hírt sugárzott. A Szabad Európa Rádió volt, ezen nőttem fel. Tízéves koromtól egy kis elektronikus voltam, ugyanis az apám volta falu rádióinak a javítója. Tévé még nem nagyon volt, s én ellesegettem tőle a szerelést. Aztán később egy rádiót egyedül megjavítottam, ezt az apám visszaküldte, hogy nincs annak semmi baja. így közel kerültem a javításhoz, 12 éves koromban kezdtem el magam is, amikor ő abbahagyta és rám bízott mindent. Udvari hangosítást csináltam, mivel a fiatalok a zenét hangosan szeretik, de a hírekre sem halkítottám le. Még ma is megmosolygom, hogy négy-öt szomszéd is hallotta a faluban a Szabad Európa rádiót, de senki nem szólt semmit. Aztán később hallottam, hogy volt, akit ilyenért meg is hurcoltak, de nálunk ilyen nem volt, pedig szombat-vasárnap délután az egész falu a Szabad Európát hallgatta.- Mielőtt még áttérnénk a teljes lényegre, mondd el, hogy milyen iskolákat végeztél.- Az alapiskola kilenc évét Paláston jártam, természetesen magyar iskolába, utána az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségiztem, majd a Pozsonyi Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Karára kerültem, ahol 1982-ben végeztem.- Tehát mérnök vagy.- Igen villamosmérnök.- Pozsonyba jártál főiskolára. Van ott valamilyen diákklub, ha jól tudom, a József Attila...- Igen, a JAIK akkor is működött. Én csak résztvevő voltam, de aktívan nem kapcsolódtam be a tevékenységébe, úgy értem semmilyen funkciót nem töltöttem be, de figyelemmel kísértem a rendezvényeket, a megbeszéléseket, el-el jártam az összejövetelekre. Azt hiszem, szerdán vagy csütörtökön vendégek is voltak, volt egy érdekes beszélgetés Balczóval, Kosa Ferenc filmrendezővel. Balczónak akkor jelent meg egy filmje, Kosa Ferenc forgatott egy dokumentumfilmet, aminek elég nagy volt a visszhangja Magyarországon is, és a nem magyarországi magyarok körében is. Erről voltak viták. Nem jártam rendszeresen a klubba, havonta egyszer megjelentem, szóval ennyi volt a kapcsolatom.- Említtetted, hogy a rendezésben nem, de a rendezvényeken részt vettél. Művelődési táborokba el szoktál járni?- Nem, mindig technikai beállítottságú voltam, s ezekkel nem foglalkoztam.- Az ifjúsági szervezetben, a Csemadokban dolgoztál-e?- A pionírszervezetben és a SZISZ-ben igen, mert hát az ember nem válogathatott, ezekben mindenféle funkción átmentem. Ezeket a jobb tanulóknak végig kellett járni. Aktív szerepem nem nagyon volt, általában a kisebb csoportoknak voltam a vezetőségi tagja vagy ellenőre, vagy ilyesmi. Sokat dolgozni nem kellett, s ez a munka engem nem nagyon érdekelt, mert ahogy már mondtam, mindig technikai beállítottságú ember voltam és vagyok.