Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Gál Milán

GÁL MILÁN- Igen, három hónapos a kisfiam.- A szüleid mivel foglalkoznak vagy foglalkoztak?- A szüleim munkások voltak. Négyen vagyunk testvérek, édesanyám élete nagy részében háztartásbeli volt, mert a gyerekek nevelésével foglalkozott. Apám pedig gyerekkorában megsérült a kezén a háborúban, ezért később leszázalékolták, rokkantnyugdíjas. Hosszú évekig a nemzeti bizottságnál dolgozott kisegítőként, levélkézbesítő és kisbíró volt. Régen az ilyen kisegítőket kisbírónak hívták. Utána tíz évig az ipolysági kórházban volt kapus. Csak olyan munkát tudott elvállalni, amilyet az egészsége megengedett.- Általában mindenkinek az életében van egy-egy olyan személy, aki nagyobb hatást gyakorol rá. Neked ki volt az a személy, akinek a nézeteire adtál?- Konkrét személyt nem tudok említeni. Én mindig meghallgatom a másikat, aztán döntök, hogy számomra mondott-e valami újat. Ha igen, akkor azt igyekszem beépíteni a gondolataimba, elképzeléseimbe. Szeretek széles körben tájékozódni, sok embernek a véleményét meghallgatni, s ezek befolyásolják a véleményemet, és természetesen saját elképzeléseim is vannak.- Ez érvényes a szüléidre is? Tehát hogy rád olyan hatással ők se voltak, ami egyértelműen meghatározta volna az életedet?- Bizonyos szempontból nem érvényes. A szüleim dolgos, kisjövedelmű emberek voltak a hatvanas években, de családi házat tudtak építeni, s ebből a szempontból igen, a szüleim a példaképeim.- A szülőkről beszélünk, akkor megkérdezem, jelen volt-e nálatok a családban például este vacsora közben vagy máskor a politika? Tehát volt-e szó mondjuk a Csemadokról, 68-ról vagy más eseményekről szoktatok-e beszélgetni?- Túl sokat nem. A mi családunkban nem nagyon politizáltak. Nem is voltak se politikusok, se funkcionáriusok, párttagok a családban. Paláston inkább egyszerű falusi emberek voltak az ősök is. A szövetkezetesítés és azok a „nagyszerű találmányok" eléggé közelről érintették őket, s mintegy letargiában éltek. Látták, hogy nem tudnak semmit csinálni, és soha nem politizáltak, egyszerűen ignorálták a politikát.- Tévénézés, rádióhallgatása, újságolvasás volt a családban? Tehát hazajöttél, fogtad a Pravdát, Új Szót, Kis Építőt s vacsora után elolvastad te vagy a szüleid. Ilyen volt?- Igen, bár említettem, hogy kisjövedelmű család voltunk, de az Új Szó járt, és a hatvanas években számomra és a család számára is az Új Szó, a Kossuth, illetve a Petőfi Rádió alapvető hírforrások voltak. Aztán kb. tízéves koromban, de lehet, még előbb észrevettem, hogy a szüleim, főleg az apám egy másik érdekes adót is behangolt, ami fütyült, magyarul beszélt, érdekes zenét sugárzott, a Teenager part-92 - Családod van-e?