Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Csoma László
CSOMA LÁSZLÓ 1956. október 13., Tiszacsernyő. Református lelkész. A királyhelmeci magyar gimnáziumban érettségizett. 1975- 1980 között elvégezte a prágai Károly Egyetem Komenský Evangélikus Teológiai Karát, majd 1980-ban Deregnyőn lelkész lett. 1989-1990-ben a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom egyik szervezője a Tőketerebesi járásban, a Szlovákiai Magyar Református Lelkészegyesület egyik alapítója (1990), jelenleg elnöke, 1993-tól a Református Újság főszerkesztője.- László, megkérnélek, beszélgessünk először arról, hogy hol születtél, milyen családból származol, milyen hatások értek gyerekkorodban, amiket fontosnak tartasz.- Gazdálkodó és iparoscsaládból származom, a nagyszülők mindkét ágon gazdálkodók voltak a Felső Bodrogközben, két különböző községben, Battyánban és Szolnocskán. A születésem körüli légkörre 1956-ban, október 13-án, nagyban rányomta bélyegéta magyarországi forradalom. Gyermekkorom meghatározó élménye, ahogy a szülők, nagyszülők beszéltek az 50-es évek eseményeiről. Nemcsak 1956-ról, hanem azzal kapcsolatban is ahogy a család megélte a különféle változásokat. Anyai nagyapám Battyánban egy nagyon érdekes élményt hordott magában és közvetített folyton a család felé. Az 1938-as mozgósítás élményét, amikor csehszlovák katonaként társaival szökni próbálta már felbomló hadseregből. Majd elfogták, aztán elítélték és valószínűleg ki akarták végezni, mígnem egy szlovák, de magyarul tudó katona megsúgta nekik, hogy menjenek, nem lesz a kijárat közelében. Ekkor nagyon érdekes helyzetbe kerültek, cseh egyenruhában a magyar vonalak felé menekültek. A szlovák katona, mikor már biztonságos távolságban voltak, mégiscsak riadóztatott, és tűzpárbaj alakult ki a fejük fölött. Úgy kiabáltak a magyar oldal felé, hogy szöknek és legalább ők ne lőjenek. Hál istennek, sikerült átjutniuk a másik oldalra. S ami meghatározó még emellett, hogy Horthy kassai CSOMA LÁS