Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Bárdos Gyula
BÁRDOS G'r 60 sem érezte volna ott jól magát olyan ember, akinek mondjuk merőben más a politikai véleménye, mint annak a gárdának, amelyik a lapnál volt. A csapat elvileg befogadott volna olyan embert, aki megpróbál másképp gondolkodni és megpróbál autonóm, szuverén módon, személyiségként megnyilvánulni. De nem hiszem, hogy ennek a lapban nyoma lehetett volna, tehát hogy egy másfajta személyiség meg tudott volna valósulni. Mert az a személyiség nem is érezte volna jól magát ebben a közegben és ezek között a körülmények között, eleve nem is próbálkozott volna a Szabad Újságban. Amikor a Szabad Újság megjelenítette a programszövegét, amikor közölte, hogy mi és hogyan akar lenni, a politika szintjén egyértelműen elkötelezte magát a kettős koalíció mellett. Tehát nem hiszem, hogy ép elméjű akár függetlenként megnyilvánuló újságíró is úgy jött volna oda, hogy ezt figyelmen kívül hagyja. Ilyen nem fordult elő és nem is voltak kísérletek rá. Bár nem tudom, ha személyekre lebontjuk, voltak azért olyanok, akik másként vélekedtek, de olyan rovatokhoz kerültek, olyan rovatokban vállaltak munkát, ahol ez nem fejeződött ki. Például Talamon Alfonzot - isten nyugosztalja - semmiképpen sem lehetne a kettős koalíció emberének nevezni. Ő egy független gondolkodó, értelmiségi, író, művészember volt, sajnos csak volt. Ő szintén ott volt a lapnál, de mondjuk a sportrovatban dolgozott.- Tehát megalakult a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, utána az Együttélés is. Ennyi idő távlatából hogyan látod, melyik mozgalmat támogatta a lap szerkesztőinek a többsége? Vagy a lap segített-e egyik vagy másik mozgalomnak?- Persze, persze. A két párt közül egyértelműen az Együttélés volt a domináns, amelynek a tartalom szempontjából is sokkal több hely jutott a lapban. Ez adódott az akkori erőviszonyokból. Az Együttélés erősebb volt, erősebben megnyilvánult, bár később alakult. Másrészt az ott szereplő személyiségektől nem volt idegen a publicitás, az, hogy megnyilvánuljanak, ismerték úgymond a dörgést, hogy mindez hogyan működik. Míg az MKDM-ben olyan emberek vállaltak szerepet, akik korábban a háttérbe szorultak, a periférián voltak. Bár egyértelműen többre lettek volna hivatottak, de egyrészt az ideológiai problémák miatt, hogy nem voltak hajlandók a pártba lépni, a párthoz kötődni, másrészt nem tudtak úgy érvényesülni, hogy karriert fussanak be valahol, tehát nem is lehettek annyira ismertek. Az MKDM-nek kifutási időre volt szüksége ahhoz, hogy ezt a lemaradást pótolja. De a Csemadoknak is jelentős volt a szerepe. Az Együttélés és a Csemadok összefonódása a kezdeti időszakban teljesen evidens volt. Aki erről mást állít, az nem mond igazat. Később egy kicsit kerületenként változott a helyzet, abban az időben viszont ez teljesen egyértelmű. Sőt teljesen össze is fonódott bizonyos körülmények között a két szerep, ami nem volt mindig szerencsés. A lapban is teljesen egyértelmű és nyilvánvaló volt, hogy az Együttélés, az Együttélés vezetője és vezetői kaptak nagyobb teret. És megmondom őszintén, ők jobban is érdeklődtek a lap iránt, és a lapban való történések is jobban izgatták őket. Az MKDM is természetesen érdeklődött, és az MKDM sem szorult ki a lapból. De például az MKDM nem tartott rendszeres sajtóértekezleteket, tehát azokat a dolgokat sem használta ki, amelyek adottak lettek volna. Nagyon szerényen azt gondolta az akkori MKDM-vezetés, hogy így is lehet, szépen, nyugodtan, publicitás nélkül, a médiák segítsége nélkül. Nem lehet, nem lehet. Egyértelművé vált, az is kell, hogy a pártot, a párt vezetőit, a képviselőket ismerjék. Hogy ne csak az adott
