Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)

Bárdos Gyula

BÁRDOS GYULA

58 - Ez körülbelül fél évvel az után volt, hogy sajtótitkárként a mozgalomhoz kerültem.

1992 augusztusában kerültem a mozgalomhoz, és év végén már az országos választmány ülésén javaslatot tettek, és maximális támogatottsággal szóvivője lettem a mozgalomnak. Ezt követően a mozgalom vezetői közül többen mondták, hogy jó lenne, ha vállalnám, hogy az MKDM-ben tag legyek, és ha esetleg valamikor választásra kerül sor, akkor a választásokon való indulást is. Megmondom őszintén, nagyon sokáig vacilláltam, és amikor eljutottunk odáig, hogy előrehozott választások voltak 1994-ben, még mindig nem voltam biztos magamban, hogy el akarom-e magamat így is kötelezni. Tehát, hogy a mozgalomnak aktív tagja legyek, nemcsak szimpatizánsa, nemcsak támogatója, hanem tagja. Mert a párttagság, még ha mozgalomról volt is szó, mindig averziót váltott ki belőlem. A párttag mindig behatárolt körülmények között gondolkodik, nem szerettem a pártot, mint olyat és a pártosságot. De mint mondom, akkorra már egyértelműen tudatosodott bennem, hogy nem lehet kivonni magát senkinek, hogy közéleti szerepet vállaljon. Nem azért, mert annyira fontos embernek vagy nélkülözhetetlennek tartom magamat, abszolút nem erről van szó. Hanem egyrészt mert láttam, hogy a szlovákiai magyar politikai- és közéletben ki mindenki vállal szerepet, és ezek között a nagy mellszélességgel szerepet vállaló emberek között mennyi a nem hiteles ember, mennyi az, aki köpönyeget váltott, megváltoztatta a véleményét, aki egyik napról a másikra a vörösből abszolút fehér lett. Gondolkodása ugyan nem változott meg, de szolgaleikűen belépett és megpróbálta valamelyik mozgalom szekerét tolni karrierista módon. Nagyon nem tetszett nekem az, hogy a szlovákiai magyar közösségben elkezdődött az olyan pártoskodás, amely nem az értékrendek egymással szembeni vagy egymás elleni versenyét hozta volna. Ez nem tetszett. Nagyon komoly kifogásaim voltak ilyen személyeket illetően az MKDM-ben is, de főleg az Együttélésben.

Utólag azt mondom, nagyon okos döntés volt, vagy a sors, a véletlen hozta úgy, hogy végül is az MKDM-hez kerültem és az MKDM-nél vállaltam munkát. Mert a mozgalomnak az olvasható politizálása, másrészt pedig a nyilvánvalóan korrekt, a magyarságából semmit föl nem adó, meg nem alkuvó és semmiképpen sem radikális és fölösleges kijelentéseket nem produkáló szárnya erősödött föl. És az MKDM támogatottsága, illetve a helyi szinten való megerősítése azt eredményezte, hogy egy kis szerény mozgalomból a magyar koalíció vezető erejévé nőtte ki magát. És én örülök annak, hogy ha csak nagyon kevéssel is, de hozzájárulhattam ehhez. Mindig büszke leszek, hogy ilyen körülmények között ezt vállaltam, és büszke vagyok arra, hogy engem is vállaltak és felkértek. Tehát maradtam.

Most visszatérek a választásokhoz. Még két héttel a lista lezárása előtt sem voltam benne biztos, hogy indulni fogok a választásokon. Nem afölött vacilláltam, hogy most MKDM vagy nem MKDM, hanem hogy párt vagy nem párt. Ha valaki indul a választásokon, az már egyértelmű elkötelezettséget jelent. És az a bizarr helyzet állt elő, hogy amikor azt mondtam, hogy igen, akkor én még mindig nem voltam a mozgalom tagja. Se helyi szinten, se sehol. Akkor váltam hivatalosan a mozgalom tagjává alapszervezeti szinten is, amikor a választásokat követően már parlamenti képviselő voltam. Akkor már tisztességtelennek tartottam volna, hogy indulok egy mozgalom listáján, nem függetlenként, hanem a mozgalom színeiben, és nem vállalok aktív szerepet helyi szinten, területi szinten, hanem csak országos szinten. Ez abszolút inkorrekt lett volna. Azóta rendszeresen bekapcsolódom az alapszervezeti tevékenységbe, a területi tevékenységbe, tehát megpróbáltam ezt