Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Bárdos Gyula
megtett vagy próbált, de ez esetben óriási hibát követett el. Ezáltal meg lehetett volna teremteni az anyagi hátterét a lapnak, amely aztán profi módon próbálhatott volna konkurálni az Új Szóval.- Bennfentesként te úgy láttad, netán attól tartott a kiadó, hogy idővel függetlenedhet a Szabad Földműves és a kiadó elveszíti felette az ellenőrzést, esetleg a kiadásai lehetőséget is?- Szerintem a kiadó azért nem reagált erre a felkérésre, s azért nem akarta a külön számla nyitását, mert ezáltal lehetetlenné vált volna a számára, hogy a lap apropóján a kiadói tevékenységére különböző anyagi forrásokból pénzt szerezzen. Taktikai szempontból és kiadói saját szempontból akár meg is érthetem, de semmiképpen sem tudom támogatni és elfogadni azt, hogy önös érdek miatt egy lap megjelenését vagy felfuttatását megakadályozta a kiadó azáltal, hogy nem tette ezt lehetővé. Én akkor jöttem el a Szabad Újságtól. Megvártuk a kampányt, a kampány mint olyan végig lement, nem zártuk be külön a kapukat. A pénz már elfogyott, mégis mindenki ott volt, végig dolgozott. És amikor nyilvánvaló volt, hogy a kiadó nem hajlandó külön számlát nyitni, és a magyarországi támogatásnak így nem lehetett érvényt szerezni, nem lehetett megvalósítani, akkor döntöttem el, hogy elmegyek a Szabad Újságtól. És akkor érdekes módon az Együttélés keresett meg, hogy nem akarok-e odamenni sajtótitkárnak. Az Együttélés után pedig az MKDM kérdezett meg. Pedig azt megelőzően soha egyetlen pártnál sem voltam, nem voltam párttag. Természetesen támogató aláírásomat adtam s egyértelműen a magyar koalíció pártján voltam. Ezzel a két párttal szimpatizáltam, de nem voltam tagja egyiknek sem. Akkor az Együttélésben volt egy megbeszélés, azt mondták, esetleg szívesen vennék, ha odamennék, de tudatták velem azt is, hogy az elnök úrnak talán más elképzelései vannak. Várni kellett, tulajdonképpen húzódott a dolog, és választ nem kaptam.- Tehát nem láttál okot arra, hogy ellentmondj vagy ne tegyél eleget a meghívásnak?- Nem láttam okot, mert nem voltam elkötelezve pártnak. Én a szlovákiai magyar politizálás tekintetében egyértelműen a koalícióra tettem le a voksomat - úgy is, hogy nem léptem be -, egyrészt a Szabad Újságban kifejtett tevékenységemmel, másrészt pedig minden megnyilvánulásomban. Azt követően az MKDM megszólított, megkérdezték, hogy nem akarok-e sajtótitkárként dolgozni. Ez, mondom, nem okozott gondot nekem, s úgy gondoltam, megmaradok az MKDM-ben is független emberként. Munkaviszonyban leszek az MKDM-ben sajtótitkárként, de nem lépek be sehova, nem kötelezem el magam. Nagyon rövid idő eltelte után láttam, micsoda naivitással gondoltam én azt, hogy el lehet menni egy pártba úgy dolgozni, hogy független maradok. Bárhova elmentem, mondtam valamit vagy nyilatkoztam valamit, hát mondták, ez MKDM stb. Igen, egy bizonyos idő elteltével el kellett dönteni, hogy vállalom az MKDM-et és az vállal-e engem. Aztán az MKDM legfelsőbb szervei, illetve országos választmánya tett egy javaslatot, hogy legyek szóvivője a mozgalomnak.- Mikor?
