Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Zachar István
ACHAR ISTVÁN 424 nagyon nagy lelkesedéssel mentem azt a funkciót csinálni, úgy gondoltam, hogy ezzel segíteni tudok a körülöttem lévő embereknek. Nézetem szerint, ez bizonyos szempontból sikerült is, mert egy olyan hivatalt építettünk ki, ahol mind a szlovák, mind a magyar ember, ha bejött a hivatalba, nem érezte úgy magát, hogy ő ott másodrendű ember. Ha szlovák volt, akkor szlovákul, ha magyar volt, magyarul intéztük az ügyeit, s egy olyan rendszert próbáltunk megvalósítani - ennek sikerességét nem én fogom elbírálni -, hogy az ügyfelet szolgáljuk, s ne az ügyfél legyen kiszolgáltatva a hivatalnak. Ez nem mindig sikerült, mert központi irányítás van az államigazgatásban, és több ízben olyan direktívákat kaptunk, hogy egyszerűen fájó volt teljesíteni, mert több olyan intézkedés, törvény volt, ami kimondottan a lakosság ellen irányult.- Elöljárói funkcióban már nem vagy, ahogy említetted, akkor, hogyan folytatódott tovább?- Én 1991. február 1-től 1995 januárjáig voltam a hivatal elöljárója. Ez idő alatt átéltem több kormány változást, ez alatt a négy év alatt öt főnököm volt, a járási hivatalban több ember cserélődött ki. 1992 májusáig valóban lehetett ott dolgozni, mert a járáson is olyan volt a fölállás, hogy a hivatal vezetőnője VPN-es volt, egy demokratikusan gondolkodó asszony, Sahlingerovának hívták Nézeteiben nagyon közel állt az én és az akkori FMK nézeteihez. Mi sem bizonyítja jobban ezt a dolgot, mint az, hogy ő a helyettesének Névery Zoltánt nevezte ki, aki szintén az FMK járási bizottságának az oszlopos tagja volt. De neki 1992 májusában mennie kellett, s egy olyan hölgy került a hivatal élére, aki úgy gondolta, hogy pártatlan lesz, s ebbe bukott bele, mert sem a HZDS-nek, sem az SDL-nek nem dőlt be, úgyhogy félreállították őt. Akkor került oda főnökömnek egy bizonyos Fašánek Štefan nevű úr a HZDS-től. Azt hittük, hogy nagy tisztogatásokat fog csinálni, s bár ezeket annyira nem indította be, de HZDS-es volt, s ez már érződött a hivatal munkáján is, sok dilettáns döntés született. Engem meghagytak a helyemen, nem szóltak bele a hivatal struktúrájába, de a hivatalt megpróbálták anyagilag tönkretenni, lehetetlenné tenni. Olyan költségvetést adtak, amiből nem lehetett kijönni. Szóval ez volt az ő programjuk. 1994 márciusában ugye Meóiar bukott, ekkor a hivatal vezetője a Demokratikus Baloldal Pártjának egy képviselője lett. Régi kommunista volt, de merem állítani, hogy az együttműködés nagyon jó volt vele. Szaktekintély volt, már régóta az államigazgatásban dolgozott, igyekezett nem belevinni a politikát a munkájába, szakmai dolgokkal foglalkozott, de nem sokáig bírta, mert jött újra Meöiar, s akkor visszakerült ez a Fašánek nevezetű úr is. Egy fél évet bírtam ki nála, mert aztán ők visszahívtak engem. Indoklás nélkül hívtak vissza, aztán jó fél év után mondták meg, hogy a helyi politikában ellenzéki politikusként váltam ismertté. Merthogy a 1994-es helyhatósági választásokon a polgári párt listáján indultam mint képviselőjelölt az önkormányzatba. (...)- Szóval visszahívtak az elöljárói funkcióból. S ezt követően?- Ezt követően elég méltányosan jártak el velem, nem részletezem. (...) Ennek köszönhetően osztályvezetőként dolgozhattam egészen 1996 augusztusáig, amikor bekövetkezett a területi átszervezésből fakadó nagy átrendeződés a hivatalban. A területi átrendeződés következtében Ipolyságon megszűnt a körzeti hivatal,
