Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Zachar István
a járási hivatal kihelyezett egysége azért megmaradt. A szociális osztály működött volna tovább, az anyakönyv maradt, meg a kihágások tárgyalása és az építésügyi osztály maradt meg. A szociális osztályon, mert én ott voltam, mint osztályvezető, 18-an dolgoztunk, ebből a 18-ból 8 ember maradhatott meg. (...) Én is a 8 ember közé kerültem, és nem bocsájtottak el, referensként dolgozhattam. Szóval a 18 emberből ketten maradtunk, akik a szociális osztályon dolgoztunk. Egy hölgy, aki a Matica slovenská járási alelnöke és HZDS tagja volt, meg én. Az csoport, aki viszszamaradt részben HZDS-es volt, részben szlovák volt, eléggé ellenem dolgoztak, úgyhogy nem is éreztem magam jól a hivatalban. Úgy éreztem, hogy egyedül maradok, már szakemberek sem voltak körülöttem, akikkel lehetett volna érdemben tárgyalni, és emberileg is olyanok voltak a hivatalban, akiket elviselni elviseltem, de fölvállalni nem tudtam. (...) Szóval kínszenvedés volt a munkába járás. A főnök ki is jelentette, hogy nem dolgozni, az most harmadrendű dolog, itt most egész más dolgokról van szó. Ezt bírtam május 20-ig, amikor úgymond saját kérésemre szerződést bontottunk, de ha nem saját kérésemre bontom a szerződést, akkor elbocsátottak volna, de ez megint egy hosszabb történet. (...) Úgyhogy a „fényes” pályafutásom így fejeződött be. Per pillanat munka nélkül vagyok.- Néhány mondatban próbáld elmondani, hogy hogyan értékeled most a rendszerváltást és az akkori szerepedet.- Sokan azt mondják, hogy kár volt ezt megcsinálni. Nézetem szerint, nem volt kár. A rendszerváltási gondolat, nagyon jó volt. Sajnos a rendszerváltás eszméje mára mellékvágányon van, mert Meöiarék, a nacionalisták meg a volt kommunisták nagyon ügyesen kisiklatták ezt. Nagyon, nagyon hosszú idő kell, míg az emberek ezt helyre teszik. A kommunizmusnak a negatívuma az volt, hogy kimosták az emberek agyát. Azokat az értékeket kitörölte az emberekből, amelyek tényleg igazi értékek, s az emberek olyanokká váltak, amilyenekké váltak. Egyszerűen nem igénylik a jót, nem igénylik a szépet, nem igénylik a demokráciát. Ez a kommunizmusnak, a szocialista rendszernek a nagyon nagy negatívuma, s ez olyan bomlasztást végzett az emberek körében, hogy hosszú idő kellett volna 1989 után, hogy ezt a folyamatot megváltoztassa. Volt egy próbálkozás, de a volt kommunista struktúra elfojtotta, akikből aztán előjött a nacionalizmus is. (...) Szerintem ez egy elvetélt forradalom, de a lehetőség még mindig meg van ebben a társadalomban, hogy jó irányba menjen. Nekem erre ez a nézetem. Hogy az én életem? Én nem bánom, hogy a Ropovodot otthagytam és kipróbáltam ezt is, mert ami tőlem telhetett, megtettem, segítettem a környéken, az embereken, megpróbáltuk ezeket a pozitív változásokat megvalósítani. Hogy személy szerint nekem se sikerült, ettől mondjuk, nem vagyok elkeseredve. Amikor engem visszahívtak, mint a körzeti hivatal elöljáróját, én ezt úgy értékeltem, hogy ez morális siker és anyagi csőd. Ezt kudarcnak nem tudom be, mert tudom, hogy kiknek a közreműködése által kerültem lejjebb, kiknek a közreműködése által kerültem úgymond az utcára. Én ezt részben erkölcsi sikernek könyvelem el. A tragédiám az, hogy most az utcán vagyok. (A beszélgetés 1997-ben készült.) 425 ZACHAR ISTVÁN
