Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Zachar István
ZACHAR ISTVÁN- Hét éves koromtól 1962-től 1968-ig rendszeresen ministráltam. Abban az időben Ipolyságon egy Berkesi Miklós nevezetű pap szolgált, aki érdekes egyéniség volt. Megjárta a 2. világháborút, katonás pap volt. Szigorú, de nagyon igazságos és jószívű ember volt. Merem állítani, hogy ez a pap nagy hatással volt rám. Megtanította velem a rendszeretetet és az igazságszeretetet, a becsületességet és a szókimondást is. A szókimondásból a későbbiek során sok hátrányom származott. A másik ilyen ember, aki úgy gondolom, hogy formálta a jellememet Kassán a középiskolában a kollégiumi nevelőnk volt. Ő egy nagyon becsületes szlovák ember volt. Nem hasonlított az akkori rendszer embereire. Hasonló jellemvonásai voltak, mint Berkesi Miklósnak. Ő is a becsületességet, igazságosságot, rendszeretetet, fegyelmet sugallta az ember felé, s ezt az ember akaratlanul is átvette. Gondolom azóta már sokat változtam, de az életemet ez nagyban befolyásolta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a szüleim nem hatottak rám, hozzám való viszonyukat természetesnek vettem. Az apám hivatalnokként egyszerű ember volt. Tőlük soha nem hallottam rossz szót, ők minket nem veréssel neveltek. Biztos, hogy ők is nagy hatással voltak rám, de egyéniségem formálásában az említett két ember volt meghatározó a gyermekkoromban.- Említetted, hogy édesapád az államigazgatásban dolgozott. Ez ha tetszik, ha nem, akkor is, most is, politikai funkció. Szoktatok-e otthon a családban politikáról beszélni, szoktátok-e elemezni a dolgokat?- Ő ugyan az államigazgatásban dolgozott, de soha nem volt kommunista, nem volt a párt tagja, s emiatt sok problémája volt. Sok problémája volt abból is, hogy a nagyapám harangozó volt és templomszolga. Sokat üldözték őt ezért. Most így viszszagondolva 1968-ig nem is volt nagy gond. Akkor osztályvezető volt, 68-ban referenssé degradálták, s elég erős kirohanásokat intéztek ellene. A politizálás, ha viszszaemlékezek azokra az időkre, abban merült ki, hogy az apám gyakran szidta az akkori rendszert, a kommunistákat, mert a saját bőrén tapasztalta, hogy mi az, amikor az ember becsületesen igyekszik dolgozni, ért is hozzá, hiszen talán ő volt a legügyesebb alkalmazott a városi nemzeti bizottságon, de nagyon nagy hátránya volt, hogy nem volt párttag, s rengeteg kellemetlensége származott ebből. Szóval úgy politikai elemzések nem voltak előttünk, gyerekek előtt.- Említetted, hogy édesapád nem volt tagja a kommunista pártnak. Te az voltát?- Nem, nem voltam.- A politikához hozzátartozott a Csemadok. Mennyire volt jellemző a családod vagy a te életedre a Csemadok?- Azt mondanám, hogy aktívan nem vettük ki részünket, sem a családom, sem én a Csemadokból. A Csemadokkal olyan kapcsolatban voltunk, hogy a rendezvényeken megjelentünk, de nem mondhatnám, hogy 1989 előtt a munkájában részt vettünk. 412 - Bármilyen szempontból, az egyéniséged formálásában.
