Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Zachar István
- Mindenki szerzi valahonnan az információit 89 előtt te honnan szerezted az információidat? Sajtóból, rádióból, tévéből, szülőktől, munkahelyen, szomszédoktól? Honnan tudtad, hogy mi történik az országban, világban?- Természetesen, ha az ember egy közegben él, az hatással van rá, és akaratlanul is eljutnak hozzá az információk. 89 előtt újságból, televízióból, rádióból kapta az ember az információit, s ha akart más nézetet hallani, akkor a Szabad Európa rádiót hallgatta. Össze lehetett vetni, hogy mit írnak itt, mit mondanak ott, s el lehetett gondolkodni, hogy mi nincs rendben, mert ezek a nézetek teljesen ellentétben voltak egymással.- Említetted, hogy Kassán jártál közép-, ill. főiskolára. Kassán az ott működő diákklubban dolgoztál-e?- Én tagja nem voltam semmilyen klubnak, de rendszeresen jártam a rendezvényeikre. Azt hiszem a Kovács utcában volt egy hely, ahol összejöttünk. Aktívan nem vettem ki a részem, de természetesen eljártam a magyar rendezvényekre. Én 89 előtt politikailag ne voltam aktív. Volt nézetem az egészről, azt a rendszert én nem szerettem, mert az a rendszer, úgy éreztem, hogy engem is, de főleg apámat diszkriminálta, nem tetszett nekem, ellene voltam, de 89 előtt aktívan nem fejtettem ki tevékenységet.- Művelődési táborokba szoktál járni?- Nem. Ezen a téren elég passzív ember voltam 1989-ig. Hogy megértsd, volt bennem egy ellenállásos dac, ennek ellenére 89 előtt nem tettem semmit azért, hogy én változtassak a dolgokon. Elkönyveltem, hogy ez egy ilyen rendszer, ahol nekem is hátrányom van, mert az apám nem hasonult meg az akkori rendszerrel, és mert nem léptem be a kommunista pártba.- A 68-as emberekkel nem találkoztál sehol?- Nem. Tudatosan nem. Ha elment az ember társasággal rendezvényekre, föltételezem voltak ott olyan emberek, s mostani eszemmel tudom is, de akkor ezt nem tudatosítottam, és nem is kerestem az ilyen találkozásokat.- Jogvédő bizottsággal sem volt kapcsolatod?- Nem, mondom, hogy 1989-ig teljesen passzív voltam.- És akkor eljött 1989. november 17-e. Hogy élted ezt meg?- Úgy, mint minden ember, aki józanul gondolkodik. Ahogy említettem, 89 előtt volt bennem egy adag keserűség, dac, ezért a változásnak nagyon örültem. Ekkor kezdtem úgymond aktívabb lenni, de akkor se önszántamból, hanem a kollégáimmal, baráti körömmel kezdtem eljárni ilyen rendezvényekre, tüntetésekre, s magam sem tudom hogyan, észrevétlenül benne voltam a történésekben, idővel egyre jobban. 413 ZACHAR ISTVÁN
