Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Vörös Péter
VOROS PETER 400 - 84-ben érettségiztem, 1980 és 1984 között jártam Komáromba... Bocs, egy élményemet még hadd mondjam el.- Hogyne!- A Rozália tér, ahol most a Makovecz-stilusú vásárcsarnok van, azzal szemben akkor volt egy cipőbolt. Hatalmas oldalfala volt, amire elfelejtettek jelszót fölfesteni, hogy békét és szocializmust. Egyik reggel, mikor mentek az emberek a munkába, nagy betűkkel föl volt festve rá, hogy az 1968-as alkotmány értelmében követeljük a magyar föliratokat! És hát, ugye, erről beszéltek a városban. S emlékszem, hogy a gimnáziumban minden osztályból néhányunkat lehívattak az igazgató irodájába, ahol egy rendőr várt bennünket. A rendőr kiküldte a tanárokat és az igazgatót, és kiselőadást tartott nekünk arról, hogy milyen buta bunkó volt az, aki ezt fölfestette, mert hogyha átment volna az utca másik oldalára, akkor látta volna, hogy ott magyar föliratok is vannak. De amennyiben van információnk erről az adott kérdésről, akkor négyszemközt is megbeszélhetjük a dolgokat.- Nem is tudtam, hogy ilyen ellenzéki város volt Komárom.- Nem tudom, mennyire volt ellenzéki, de ilyesmi is előfordult. A legmeghatározóbb élményeimet a gimnáziumi évek alatt a nyári művelődési táborokban szereztem.- Már középiskolás korodban is jártál?- Igen. Az osztályfőnököm Keszegh István volt, aki Prágában végezte az egyetemet és az ottani Ady Klub egyik oszlopos tagja volt. Ő javasolta többünknek az osztályból, hogy menjünk el táborba. Tudom, hogy az első táboromba Kovács Dezsővel mentünk 1982 nyarán Ipolyságra. Bepakoltunk a hátizsákba, és elmentünk életünk első nagy kirándulására. Ott találkoztam nagyon sok olyan emberrel, akik aztán a későbbiekben politikai szerepet vállaltak. Abban az időben a művelődési táborok úgy zajlottak, hogy volt egy úgynevezett hivatalos rész, ahol elhangzott a megnyitó, aztán volt egy előadás a marxizmus-leninizmusról. A hivatalos program mellett viszont kisebb beszélgető csoportok alakultak ki, és az Ipoly partján megbeszéltük a világ dolgait. Akire konkrétan emlékszem abból az első táborból, az egyik Bankó Andris, aki Kós Károlyról beszélt. Halász Péter néprajzos és a Honismeretet szerkesztője, aki Erdélyről, a csángókról, a gyűjtéseiről tartott nagyon élvezetes előadásokat. Tudom, hogy Zs. Nagy Lajos már akkor is a halálán volt, de azért még vidáman együtt borovicskáztunk. Rudas Dórát is akkor ismertem meg... Azt lehet mondani, hogy azok az emberek aztán évente, újból és újból mindig megjelentek a táborokban. Az volt az érdekes, hogy akik táborokba jártak, utána elkerültek egyetemre, részt vettek az egyetemi klubéletben, vagy klubvezetők lettek, továbbra is fontos volt számukra ez a közösség. Ott ismertem meg a Ghymes zenekart és hát sok mindenkit. Lovász Attilát, aki akkor még dzsajfozott nekünk, és mondta, hogy a néptánc mellett a klasszikus táncokat is meg kell tanulni. De hát ez már rég volt, már tizennégy éve.- Te még akkor nagyon fiatal voltál, ezért feltételezem, hogy nem szervezőként vettél részt a táborokon?
