Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Végh László
- Tartalmilag mit jelentett ez a fölmérés?- Az Osvetový ústavban már évek óta rendszeresen végeztek a szlovákiai kulturális életről felméréseket. Tehát a könyvolvasásról, színházlátogatásról, tévénézésről stb., hogy mivel töltik az emberek a szabadidejüket és hasonló kérdésekről. 1972 őszéről beszélünk. És akkor engem decemberben elvittek katonának egy évre Csehországba. Közben mikor elmentem, hogy ki legyen helyettem, ki vigye ezt tovább? Akkor már Nagy Laci is végzett, és őt vették fel. Laci vitte tovább azt, amit én elkezdtem. Először az ukrán részre került sor, ezt Laci kezdte utánam csinálni. De közben Lacit is elvitték katonának. Ő az ukrán résszel, annak az előkészítésével foglalkozott. Én aztán 73 végén, decemberben jöttem vissza a katonaságtól, és utána már csak ezzel foglalkoztam, a szlovákiai magyar nemzetiség kulturális életével. Akkor mi még fiatalok voltunk, ezért a magyar kutatás vezetőjének felvettek egy Milan Kasjak nevű kollégát, aki előtte a kulturális minisztériumban dolgozott. Ő szlovák ember volt, rengeteg magyar kapcsolattal. Nagyon kellemes, jóravaló, viccelődő ember volt, de a magyar kultúrát nem ismerte, hogy egyáltalán mik vannak itt, milyen újságok, tévé, írók meg könyvek, ezt nem tudta. Mindent rám hagyott, és azután az ő vezetése alatt végeztük ezeket a kutatásokat. 74-75-ben volt azután az a két év, amikortulajdonképpen terepen voltunk. Egy délszlovákiai mintát választottunk, számoltunk ki, hat járást, ahol több száz kérdőívet osztottunk szét. Magyar és szlovák vegyes minta, kikerekítve ezres minta volt, tehát ezer magyar, ezer szlovák megkérdezett. És aztán végigjártuk Dél-Szlovákiát. A Terebesi, Rozsnyói, Lévai, Losonci, Komáromi járás volt a kutatás fő terepe. Előtte persze próbafelvételek voltak. Magára a kérdőíves adatfelvételre 74 nyarán került sor. A kutatás eredményeiről megírtam, közöltem is pár írást az Irodalmi Szemlében, ahol akkor Zalabai Zsiga volt a szerkesztő. Ez volt az első fölmérés, amiből megtudtuk, hogy a magyarok hogyan beszélnek otthon, milyen írókat olvasnak, kik a legnépszerűbb írók, melyik történelmi személyiséget tartják a legmeghatározóbbnak a nemzet történetében, meg ilyesféle kérdések voltak. Ezek akkor érdekes kérdések voltak, senki nem foglalkozott addig velük. Én állandó kapcsolatban voltam a szlovákiai magyar kulturális intézmények vezetőivel, munkatársaival, újságírókkal, ahonnan az adatokat gyűjtöttem össze, hogy mire kérdezzek rá, és mivel kell foglalkozni. Úgy ismertek, hogy én ezzel foglalkozom. Kapcsolatban voltam természetesen az akkori nemzetiségi titkársággal is, tehát a kormányhivatal nemzetiségi főosztályának a munkatársaival, a vezetője Sziegl Ferenc volt, meg Gyönyör is ott dolgozott, Tóth Géza, Mihály Géza. Akkor volt egy váltás a munkatársak között, persze sok-sok váltás után, és kerestek új munkatársakat. Sziegl megkeresett bennünket, hogy megüresedett egy hely, és új munkatársakat kell fölvenni. Laci jött számításba meg én. Én akkor még nem voltam párttag, de amikor erről a fölvételről szó volt, akkor már kandidátus lettem, 79-től. Laci meg nem volt se párttag, se kandidátus, sőt rossz kádervélemény volt róla 1968 miatt. Úgy döntöttek, hogy engem fölvesznek a nemzetiségi titkárságra munkatársnak. így kerültem a kormányhivatalba 1981 nyarán, július 1-től.- A kormányhivatal mit jelentett akkoriban? Mivel foglalkozott egyáltalán?- A kormányhivatalban székelt a miniszterelnökség, a kormány elnökének és alelnökeinek a titkárságai és különböző szakmai tanácsok titkárságai. Többek között 387 VÉGH LÁSZLÓ
