Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Végh László
- Én a francia fogság után születtem, de nem pontosan akkor, mikor a hivatalos születési dátumom van. Anyám valamikor harmincéves koromban mondta meg, hogy hát a születésem tényleges napja nem január 1-je, hanem december 28-a 1948-ban. Apám valamikor kilenc hónappal előtte jött haza Franciaországból.- Ha te december 28-án születtél, akkor miért 1-jén születtél.- Egyszerű dolog. Apám visszajött a francia fogságból, akkor itt még azért demokrácia volt, meg normális élet folyt. És ő azon nyomban, ahogy visszajött, mindjárt magánvállalkozó lett szabóként. Otthon nálunk, az öregapám házában működtette az iparát. Volt neki, ami nagy dolog volt akkor, 6-10 vagy nem tudom hány varrógépe, varrólányok stb., és nagyban űzte az ipart. A környék ismert és elismert szabómestere volt. Aztán az 50-es évek elején, amikor kezdődtek ezek a Vzorodev kisipari szövetkezetek, belépett ebbe. Elvitte a gépei nagy részét, csak kettőt tartott meg magának. Nagyon jó vállalkozó volt, az egész környéknek ő volt a szabómestere nagyon sokáig. Ja, és az elseje azért volt, mert a körjegyzőségre a tőlünk hat kilométerre lévő Légre kellett elmenni bejelenteni a gyerek születését. S apám csak valamikor január elején ment el, s mivel a jegyző valószínűleg jó ismerőse volt, megegyeztek, hogy 1949-re írnak be, így majd egy évvel később visznek katonának meg hasonló.- Az iskoláid Sáros fán kezdődtek.- 1955-ben kezdtem iskolába járni. Akkor már Nagy Laci szülei voltak a tanítók Sárosfán. Bözsi néni volt a tanítóm elsőben, ő vitte az elsősöket. Utána pedig a 6-9 évfolyamba Szarvára jártunk, a mostani Bugár Béla-féle kastélyba. Ez volt az iskolám. Aztán jött a továbbtanulás, de hova? A tanítóim, mivel jó eszű gyereknek tartottak, a komáromi ipariba akartak küldeni, de én a somorjai gimnáziumot választottam. Akkor még általános műveltséget nyújtó középiskolának hívták. Úgy kerültem aztán 64-ben Somorjára a gimnáziumba.- Milyen volt Sárosfa kulturális élete? Gondolom, nemcsak iskola, hanem valami kis kulturális élet is volt a faluban. Gyerekként mennyire vettél részt ebben, mire emlékszel?- Sárosfa kulturális élete, amire vissza tudok emlékezni, tehát az 50-es évek végéről, a 60-as évek elejéről beszélünk, a tipikus, Csemadok által szervezett és működtetett kulturális szerveződések világa volt. A Csemadok működtetett tánckart, esztrádcsoportot, zenekart stb., amely mozgatói éppen a tanítók voltak, Laci szülei. Óriási rendezvények, teltházas, zsúfolásig megtelt kultúrházas előadások, népszínművek voltak műsoron. Eszembe nem jut egynek se a címe, de ki lehet nyomozni a dokumentumokból. Erre emlékszem. Az egész falu ott volt ezeken az előadásokon. Tánccsoport is volt, Takács Bandi meg Quittner szervezték. Aztán pedig amikor már kezdtünk zenét tanulni és már tudtunk is valamit produkálni, játszani, bennünket is bevontak ebbe a munkába. Nagy Lacival mi voltunk a zenekar, a kíséret az esztrádműsorokhoz. Mi voltunk Lacival a sárosfai Csemadok harmonikaduója.- Honnan volt harmonikátok? 381 VÉGH LÁSZLÓ
