Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok. II. 1989-1992 - Elbeszélt történelem 2. (Somorja, 2010)
Végh László
VÉGH LÁSZLÓ 382 - Hát azt vettünk. A mi családunk az átlagtól enyhén eltérő volt, mondjuk, az apám mint szabómester meg tudott venni egy harmonikát. Az az ominózus harmonika, amit a 60-dik születésnapomon előhúztam, 3800 korona volt abban az időben. Lacinak szintén volt ilyen hasonló.- Valamilyen jelentősebb személyiségek jártak Sárosfára előadni?- Sárosfán volt egy kultúrház, ami a mai kocsma hátsó része volt, egy nagy fűtetlen helyiség, és ott voltak ezek az amatőr színházi előadások. Ami ezeken kívül számomra nagyobb élmény volt, azok az író-olvasó találkozók. Ezeket a nagybátyám felesége, Horváth Teri szervezte, aki az 50-es évektől haláláig az MNV-n volt a titkárnő. Akkor még az újságok cikkeztek róla, hogy Sárosfán van a legtöbb író-olvasó találkozó. Valóban így is volt, hiszen évente húsz vagy tizenöt, nem tudom menynyi szlovákiai magyar író eljött Sárosfára, ahol az iskolával közösen árulták a könyveiket. Eljött Dobostól kezdve Dubáig, Mácsig, Simkó Margitig mindenki, tulajdonképpen minden szlovákiai magyar író megfordult a faluban a 60-as 70-es években. Ezeken mi mindig részt vettünk, ezek olyan jó beszélgetések voltak.- Politika meg egyebek mennyire szűrődtek be a faluba? A kitelepítések mennyire érintették Sárosfát?- Sárosfáról nem volt kitelepítés Magyarországra. Itt nem volt birtokos ember. Nem voltak földek, nem voltak parasztok, ez egy cselédfalu volt. Volt egy Bittó nagygazdaság, és ott mindenki cseléd volt. Nem úgy volt, mint a Mátyusföldön vagy akárhol máshol, ahol voltak gazdák. Itt nem volt senkinek földje. Voltak részes földek, 10-30 áras, a községtől meg Bittótól bérelt földek. Itt ez nem volt érdekes. Viszont a 47-es csehországi deportálások nagyban érintették a falut. Nagyon sok családot deportáltak Csehországba. Az én korosztályom, a 48-49-es évjárat nagy részének a szülőhelye Csehország. Ott születtek. Erről vannak jó dokumentumok, fölvételek, amit a Fórumban kiböngésztem. Gyerekkoromban a családi beszélgetések, a családi sztorizások egyik fő témája volt, hogy Csehországban hogyan volt. Utólag már pozitív élményként élték meg, milyen jó volt Csehországban, mikor a cseh paraszt fölfedezte, hogy ők milyen jók, ügyesek ebben meg abban a munkában, disznóvágásban, földművelésben meg ilyesfélékben, akkor úgy megszerette őket, és elismerték a munkájukat.- És a kommunista hatalomátvétel milyen változást hozott a falu életében?- Először is ennek az előzményeként, amikor a falusiakat kivitték Csehországba, bejöttek a faluba a szlovákok. Van egy falurész, amit Lubinának hívnak, mert ebből a Trencsén megyei községből jöttek a tótok.- Ezek partizánok voltak vagy pedig kik?- Fene tudja mik voltak. Ahogy anyám mondta, aktatáskával jöttek. Óriási házakat építettek föl nekik, kaptak földeket meg mindent. Amivel nem tudtak mit kezdeni, mert olyan hegyi tótok voltak, és nem tudtak igazán mit kezdeni a földekkel. Elég az hozzá, hogy amikor jött a kollektivizáció, itt, Sárosfán nem volt, mert a Bittó ura-
